Hoztál már rendbe tizenéves párkapcsolatot annak kihűlése, ellaposodása esetén?
"Ha igazi szoros a kötelék akkor újra egymásrataláltok egy minőségibb kapcsolatban."
- én is ebben bízom.
Ezt tudni fogod. 10 év alatt annyi közös emlék, annyi közös élmény és tapasztalat van a hátatok mögött,hogy aki azt hiszi könnyű ebből kilépni az téved, de belátja majd ha magára marad a felismeréssel.
persze más a szitu ha tépitek, ölitek egymást mert akkor hiába a közös minden arra se jó szívvel fog visszagondolni.
Nem, nem, szó nincs ölésről vagy szócsatákról. Én nem vagdostam semmit a fejéhez, de tény, hogy nyalizni és megalázkodni sem fogok. Azt a pár, nekem inkább csak kifogásnak tűnő dolgot, amit mondott, tárgyilagosan, nem haraggal, nem indulattal, de elmagyaráztam neki, hogy mi miért volt. Neki a legfőbb gondja az, hogy állítólag sokmindenben az én családom mellett állok ki vele szemben. Én elmagyararáztam neki, hogy akkor, amikor az én családomtól nagyon sok mindent efogadtunk, ő is, akkor némi viszonzásért nem volna szabad haragudnia. Sajnos ilyen szempontból ő teljesen igazi módon olyan közhelyesen "nőből van", hogy az én családom szemébe a szálkát hamarabb észreveszi, mint az övékében a gerendát. Ez így nem mondtam neki, de levezettem, hogy miket tartok én igazságtalannak. Ugyanakkor azt is kifejezésre juttattam, hogy én régen is és most is készségesen állok/álltam elébe, hogy szembesítsen a hibáimmal és beszéljünk ki mindent magunkból. A "mi bajod van? - semmi (duzz duzz)" csak egy zsákutca. Én nem vagyok tökéletes férfi, de nálamnál sokkal nagyobb gazemberek mellett, sok veszekedéssel együtt is ott van a nő és együtt vannak. Sajnos ő mindig olyan volt, hogy valami ellenségképre ki kellett vetíteni akár a saját belső konfliktusait is. Érdekes, ha erőltetem a beszélgetést, szűkszavú. Ha én elszomorodom, vagy kicsit közömbös vagyok, akkor egyből kérdez, hogy min gondolkodom. Ha mérgesen kirohanok és ki is mondom, hogy azért megyek ki, mert nem akarom azt, hogy indulatból olyat mondjak, amit megbánnék, majd később lehiggadva visszatérek, akkor meg azt kérdezi, hogy hogyhogy megváltoztam, fél órája még majdnem ledobtam őt az erkélyről, most meg, hogy visszajöttem (a hevertól, akivel megbütyköltük a kocsimat) most meg már nem. Persze ez az erkélyről ledobás enyhén is túlzás, mert max ideges voltam, dühös, de nem agresszív.
Istenem, NŐK! Miért ilyen bonyolult a lelketek???... :(
Én a pasikat se értem :D Nőként. A saját páromat se, én korábban válaszoltam, mi is kétszer szakítottunk, mint már írtam, fiatalság, bolondság.
Erre a sok felesleges hisztire, és konfliktusra, az egyetlen megoldás a beszélgetés, és ki kell zökkenni a szürke hétköznapokból. Mindkét félnek elnézőnek, és kompromisszumkésznek kell lenni.
Mi szülőgondot ugy oldottuk meg hogy egyszerüen nem teszünk semmiféle megjegyzést a másikunk szűleiről.Mindenki a saját szüleit védi,ez normalis.Voltak emiatt vitáink de mióta megegyeztünk azóta ez nem gond.
10éve vagyunk együtt,volt válási szándék mert sok problémánk volt,de hála sikerült megoldani,boldogabbak vagyunk mint valaha,nektek is ezt kivánom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!