Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek?

"nem látom jelenleg a kiutat,csak sírok sokat és kiidegelem magam,hogy hogyan lesz.ha a szülőkhöz költözünk,azt nem fogjuk túlélni veszekedés nélkül."

Ne sírj probálj pozítivan álni a dolgokhoz, na meg átmenetileg jó a szüleiddel is lakni.. Ha nincs más :-) 13

Azért a férjednek sincs nagy érzéke a pénzhez. Így elszámolni magát! Mi is elszámoltuk, de kb. egymillióval, nem annyival,hogy kb. félig legyen kész a ház!

Szerintem is,ha tudtok költözzetek haza átmenetileg valamelyik szülőhöz, addig is spóroltok az albérleten. A férjed nem tud egy műhelyet bérelni? Sokan csinálják!

uhh.. tisztéra, mint párom...

Néztünk egy félkész házat ilyet szól vegyük meg 4-5 milla lehet.. kiröhögtem... mondom jó lesz az 10 nek is... fogadtunk, telefonáltam az eladónak 12 millióra tartotta de ha 1 hónapon belül lefoglalózzuk odaadja 9,5 ért! Ennyit a férfiak pénz érzékéről...

Tanácsot nem tudok adni, a kényszer nagy úr... Költözzetek a szülőkhöz és tudtok valamennyit spórolni mégsem egy albérlet ahol a rezsit is csak ti fizetitek... Veszekedni nem éri meg mert a pénz kikezdi a kapcsolatot és 2 év múlva esetleg már váltok is...

Én a helyetekben fognám magam, beismerném, hogy kudarcot vallottunk, nem csak a családnak, elsősorban magamnak is. Majd eladnám a félkész házat, mert az a telekkel, meg az alapokkal érhet pár millát. Ebből vennék/bérelnék egy másfél szobás panelt (egy gyerekkel simán elég), és bérelnék egy műhelyt a maradékból, hogy tudjon a férjem dolgozni.

Ezen nincs mit szépíteni, meg kerülgetni, attól, ha felírod ide még tízszer ezt a kérdést, nem fog megoldódni, pláne, ha nem vársz pénzbeli segítséget (és ez így a jó.). Ti is tudjátok, mit kell tennetek: tovább nyújtóztatok, mint a takarótok, húzzátok vissza a lábatokat.