Miért ilyenek velem a szüleim? Miért ilyen a családom? Szörnyen érzem magam! 17/L

ma 15:05

Neked igazad van, egyetértek.

Annyit fűznék még hozzá, hogy igen, vannak ilyen szülők, akik isteneskedni akarnak a gyermekük felett. Menj egy jó távoli egyetemre, ahol nem szólnak majd bele az életedbe. Legalábbis annyira nem, mint most. És igazad van, felnőttkorodra is maradj távol tőlük, ugyanis a gyermeked nevelésébe is bele akarnak majd szólni, és visszahúzni őt magukhoz

Ja és a forgalomban való vezetés...ne vedd magadra! Apukád azokhoz a férfiakhoz tartozik, akik konzervatívan még mindig azt hiszik, hogy övék a világ, a férfiak az okosabbak és a nők csak hülyék lehetnek, akiknek a gyereknevelés, a takarítás és a főzés a dolguk. Felejtsd el! Te egy okos lány vagy, van motivációd, vannak céljaid, hát hajrá!

Ja és még csak annyi, hogy lehet h neked nehezebb dolgod van, mint annak, akinek anyagi támogatást nem adtak a szülei. Te lelki támogatást nem kapsz. Ez is borzasztó lehet :( De kitartás!

Szerintem azok tudnak a legjobban arról dumálni, hogy becsülni kell a kétkezi munkát, akik pont egy olyan családba születtek bele, ahol a szülők nem végeztek "piszkos munkát".Nem azt mondom, hogy az összes kétkezi munkás ilyen, de nekem a mai napig összeszorul a gyomrom, amikor a részeges, gusztustalan, büdös rokonságra gondolok.Ahol teljesen természetes volt, hogy verik az asszonyt, meg a gyereket is. Nekem mindig ez jut az eszembe, sajnálom, de ez van.

Az én férjem nem kétkezi munkás, örülök is neki.És nagyon megértem a kérdezőt, hogy nem akar ilyen jövőt magának.

És itt most nem arról van szó, hogy a férj kimegy a kiskertbe és összepiszkolja magát, nem kell a kérdező szavát kiforgatni.

Anyámnak volt sokáig az a lövése, hogy "a férjed orvos, vagy jogász legyen". Apám egyszer viccesen annyit mondott, hogy lehetőleg zöldséges legyen a férjem - mert akkoriban ipari mennyiségben ettem az almát, még gyümölcsfákat is telepített a kertbe, hogy ne kelljen boltban venni a gyümölcsöt.

Aztán a férjemnek csak érettségije van, a szüleim imádják, mert értelmes, kedves ember.

Az már a sors fintora, hogy felnőtt fejjel, kissé túlkorosan saját elhatározásból beiratkozott jogra :)

De az előtte levő barátaimnak se a szakmáját nézték, hanem akkor emeltek kifogást csak, ha emberileg nem jó tulajdonságokat mutatott.

A férjemnél például annak örültek, hogy hirtelen jobban kezdtem tanulni a főiskolán, mert alapvetően nem vagyok túl szorgalmas, de a férjem az és feltámadt bennem a versenyszellem. A szüleim meg örültek, hogy ilyen hatással van rám.

Mindezt úgy, hogy a családban hármunkra jut összesen 8 diploma.

Apám parasztgyerek volt - paraszt alatt itt a gazdálkodó réteget értem - aki mezítláb hajtotta ki a teheneket a legelőre gyerekként, néha éheztek, rengeteg mezőgazdasági munkát kellett végeznie, ebbe az istálló takarítása is napi szinten beletartozott. Innen küzdötte fel magát felsővezetői szintig.

Ha valaha rosszat mondtam valakire az életkörülményei vagy a munkája miatt, azért járt a legkomolyabb "megtorlás". Komolyabb, mintha késtem otthonról, vagy amikor kiderült, hogy dohányzom.