Szerintetek nem minősít egy embert, ha internetes társkeresőn ismerkedik?

Én a neten ismertem meg a páromat, aki immár a férjem, s 3 hét múlva megszületik a kisfiunk:)

De egyébként én is azt gondoltam amit te, s 33 évesen ismertem meg egy tündéri férfit. Addig én sem hittem benne, igaz, nem is keresgéltem, Ő talált rám. Időm nemigen lett volna elmenni ismerkedni, igy a myvipen ismerkedtünk össze. A többi társkereső oldalon csak szexpartnert kerestek, legalábbis úgy vettem észre.

34/n

Ennél már csak a Facebookon ismerkedés a szánalmasabb, mert az még csak nem is erre van, csak páran eltévedtek.

19:35 voltam

Lassan 8 éve, hogy életemben először, az unatkozó barátnőim társaságában regisztráltam magam a Chat.hu-ra. Fél órája sem bolondítottam még a pasikat, amikor feltűnt, hogy az egyikkel nagyon jól elbeszélgetünk. Lassan lekoptattam a többit. A partneremben rokonlélekre találtam, és még aznap megbeszéltünk egy személyes, cappuccinozós találkozót is. Megállapodtunk: ha mégsem válik be a személyes találka, legfeljebb ittunk egy jó kávét együtt. :) Úgy ismerkedtünk meg, hogy egyikünk sem látott képet a másikról.

Bevált. Igaz, azóta sem chateltem - mert már minek - de a kapcsolatunk változatlanul stabil, és ő az egyetlen, akinek még ennyi év után is örülök esténként, ha hazaér. 3 éves a kisfiunk, és tervben van a következő lurkó is. :)

Utóirat: Nekem sem jelentett soha problémát a személyes ismerkedés, de ha megvan írva, hogy találkozz valakivel, akkor teljesen mindegy, hogy ez a találka hol történik meg, akár a chat is lehet a helyszín.

Utóirat kettő: A párom egyébként a chaten akkor szintén csak laza kapcsolatot keresett. Pechjére azonban - pont a hosszú beszélgetés hatására - megcsapta a rózsaszín köd. :D

Én kipróbáltam, naponta kb 5 üzenetet kaptam, hogy milyen gyönyörű vagyok, és minden vágyuk megismerni engem. Az egyikkel találkoztam, nagy csalódás, mert igazi vesztes volt. Közben persze ismerkedtem a "valóságban" is, nem voltam rászorulva a netes ismerkedésre.

Nem mondaom, hogy rossz dolog, de nekem ez valahogy olyan, mintha a "társadalom kitaszítottjai" keresnének sorstársat.

Nekem a szüleim társkeresőn ismerték meg egymást, igaz akkor még nem netes volt, hanem újsághirdetéses:)

Én már a második olyan barátommal vagyok együtt, akit neten ismertem meg, igaz egyiküket sem társkeresőn, hanem közösségi oldalon. Én nem érzem azt, hogy szégyellnem kéne ezt, miért is kéne? Nem vagyok ronda, buta sem, egyszerűen az emberek nagy része untat, és neten hamarabb kiderül, hogy egyáltalán van-e értelme egy randinak. Nagy társaságba sem járok, így nem nagyon van más terep az ismerkedésre.

Most lenézed ezt a dolgot, de lehet 10 év múlva ez lesz az egyetlen lehetőséged az ismerkedésre. Az életben sokszor nincs lehetőség ismerkedni. Nem mindenki jár discoba, főleg nem egy bizonyos kor után, nem mindenki tud a barátaival elmenni valahova (pl. azért mert más városban élnek, az idejük nem engedi meg a gyakori találkozást), egyedül pedig elég kellemetlen szobrozni egy szórakozóhelyen. Mi van, ha a munkahelyeden, iskolában sincs senki, aki szimpatikus?

Ilyen esetben mondj néhány alternatívát a neten kívül..

Amikor bejött iwiwen a csajok és pasik alkalmazás, akkor beregisztráltam poénból, gondoltam kipróbálom, éppen egy hosszú (4éves) kapcsolatból szálltam ki és kellett az önbizalom-tuning. :D

Rögtön a második nap rámírt egy srác, akivel azóta is együtt vagyok. :-)

Úgyhogy sok sikert!