Nem jutok közös nevezőre anyukámmal! Mit csináljak?

Az a gondom, hogy anyával nem tudok semmi komolyabbról beszélgetni, mint pl. pasik, szerelem. Pedig nagyon is kéne a tanácsa az ilyen gondokban, meg másokban is. Ha beszélgetek vele, akkor mindig valahogy összeveszünk és sosincs olyan dolog, amin ne vitáznánk. A múltkor is már ordibáltunk egymással, és nagyon butaságokat vágtunk egymás fejéhez, meg azt is mondtam, hogy jobb is lenne innen elköltözni messzire, pedig nem gondoltam komolyan. A barátnőimmel beszélem meg a gondjaimat, mert neki nem tudom megmondani. Sose voltam képes beszélni neki semmi olyan témáról, ami ilyen anya-lánya dolog lenne. Sokan úgy kezelik a lányukat, hogy mintha a barátnője lenne, de az én anyukám nem ilyen és van egy hatalmas álmom, amiről minden áron le akar beszélni és nem támogat szinte semmiben. Tudom, hogy ő tart el, és hogy én is sok mindenben hibás vagyok és nem is várok olyan válaszokat, hogy rossz anya! Legbelül érzem, hogy jó, és nagyon nagyon szeretem is, de őrületesen fáj nekem (gondolom neki is) hogy soha nem jutunk közös nevezőre, mit csinálhatnék, hogy jobban "barátnő" stílusban legyünk, hogy mindent megosszak vele?? Mert mint ugye már írtam, hogy vele nem merek és nem is tudok megbeszélni semmit, csak "hivatalos" dolgokat és a barátnőimnek szoktam mesélni bármiről! Köszi, hogy elolvastátok és előre is köszi a válaszokat! :)