Mit lehet tenni egy ilyen idegbeteg apával?

Elég hosszú lesz szerintem amit most lefogok írni, de örülnék ha elolvasnátok, mert egyszerüen már annyira idegesít a dolog és nem tudok mit kezdeni vele..

Szóval.. hol is kezdjem... Apám egy olyan ember, akinek mindig csak igaza lehet és mástól nem fogad el tanácsokat semmiröl, mert ö mindig jobban tudja.

Most leszek július elején 17 éves és egyáltalán szóba se állok apámmal.

Amikor kicsi voltam még "jóban" voltam vele, mert nem gondolkodtam túl komolyan még és nem láttam át, hogy milyen ember is ö. Viszont ennek ellenére is folyamatosan piszkálódott már akkor is. Mindenbe beleszólt egyszerüen, akármit is csináltam én vagy hugom, neki semmi se volt jó, valami mindig zavarta. Például régen néha úgy ültünk a konyhában az asztalnál, hogy a lábunk az asztalnak volt "támasztva" (persze ezt nem étkezéskor) és apám minden egyes alkalommal ránkszólt, hogy ne ruhdossuk az asztalt már, miközben csak ott volt a lábunk, de meg se mozdítottuk..

Ezek voltak úgy 6-7 éve, de azóta se változott sokat a helyzet, csak még több hihetetlen dolgot kezdett el müvelni.

Anyukámmal rengetegszer vitatkoznak és a viták mindig éretlmetlen dolgokból indulnak ki. Például anyukám föz és apám odamegy szólni, hogy nincs elég nagy lángon a gáz és hogy tegye feljebb. Anyám megmondja, hogy jó az így, de apám fél órán át ott áll mellette és ismételgeti, hogy "de tedd feljebb, hidd el jó lesz!".. Aztán mikor ideges lesz akkor már kiabálni is kezd..

Én már nem beszélek vele jópár éve, így felettem már nincs hatalma, de hugomat folyton piszkálja mindenért. Amibe csak beletud kötni azzal meg is teszi.

De azért idönként nekem is csak úgy beszól.. Például a fürdöszobába mikor bemegyek mindig bezárom az ajtót és ez neki nem tetszik, mert hogy senki más nem szokta becsukni (nekik jó egymára nyitni úgytünik...) Ebböl az lett, hogy a kulcsot elvette és eldobta valahova. Azóta mikor becsukom akármelyik ajtót, sokszor beszól, hogy miért csapkodom az ajtót? Pedig csak normálisan becsuktam...

Nagymamám 93 éves és vele szokott apám beszélni délelöttönként.. sztoriznak meg minden, de nagyrészt apám panaszkodik mamámnak a család többi tagjára és hülyének meg baromnak nevez engem például..

Aztán este vacsorakor már az asztalnál úgy néz mamámra mintha meg akarná ölni és közben halkan ilyeneket mond, hogy "büdös vén disznó" és hasonlók...

Engem is sokszor illet ilyen szavakkal és azt hiszi, hogy én nem hallom... Anyukámra is mondta már, én szóltam is neki, de úgy csinált, mintha semmi se történt volna.

Anyukám folyton öt védi, sokszor megkérdezi, hogy miért nem beszélek vele meg hogy mi rosszat tett nekem.. De ha elmondom a bajom, akkor meg mintha meg se hallaná, pedig ö is tudja, hogy szinte idegbeteg ez az ember..

Apám maga is kérdezte már tölem, hogy mi bajom van vele, de én amikor csak elkezdem mondani a bajom, akkor mindig valami olyannal reagál már az elején, hogy "na majd mindjárt adok neked xy-t..."

Volt, hogy csak úgy bejött a szobámba és lepofozott, hogy miért nem beszélek vele. Máskor meg épp hogy anyukám közénk állt, mert megakart verni csak úgy.

Egyébként ez akkor volt mikor részeg volt, mert amúgy sokat iszik, de általában azért nem agresszív ilyenkor, csak folyton bealszik és mindenbe beleszól...

Valószínüleg elég zavaros az egész amit leírtam, de ma nem fogalmazok valami jól és csak kiakartam ezt adni magamból... Egyszerüen nem tudok mit lehetne kezdeni vele.. én már úgy vagyok vele, hogy ha megüt engem legközelebb vagy anyukámat (öt még nem ütötte szerencsére) akkor hívom a rendörséget...

Egy tanácstalan 17 éves lány.