Párom fiának hogy segíthetnék? Pszichiátriai eset, de a türelmem elfogyott.

Férjemnek van egy gyereke az előző kapcsolatából, kezdettől nagyon furcsa kissrác volt, én akkor ismertem meg, mikor oviból elbalagott. Ennek már jó ideje de kamaszkorában mégtöbb furcsa dolgot produkált, 14 évesen egy heves vita után bevett egy csomag nyugtatót (szerencsére enyhébbet, így gyomormosással megúszta), de a pszichiátrián kötött ki, ahol is a doktornő mondta, hogy hebefrén. Azt mondta, terápiával és antipszichotikummal lehet stabilizálni az állapotát, de teljes javulást nem fogunk elérni. Hát a stabilizálás nem sikerült, most én vagyok vele itthon úgy fél éve, és egyszerűen nincs türelmem hozzá. Egyszer megütöttem, és azóta borzasztóan érzem magam. Van, hogy egész nap üvölt, megállás nélkül, a szép szó nem használ.. Elhiszem, hogy rossz neki, hogy képtelen felfogni a normális valóságot, és téveszmékbe menekül, de ezt nekem, mint a jelenlegi gondozója oltári nagy türelemmel kéne tudnom kezelni, és nem megy! A legújabb téveszméjében ő halott, és be is akarta bizonyítani, hogy levágja valamelyik testrészét, nem fog érezni semmit, ugyanúgy tévézünk tovább. Nem tudom kezelni.. A doktornő mondta, hogy valamilyen szintig bele kell menni a "játszmáiba", hogy a bizalom megmaradjon, és elfogadja a segítséget, ne féljen tőlünk. De már vagy két hete azt hallgatom, hogy ő halott, érzi a saját bomló húsának a szagát.. Megjegyzem, a tisztálkodásra rávenni szinte lehetetlen, úgyhogy ezt ennek lehet betudni. Kérlek, öntsetek belém lelket, olyan jól esett kiírni magamból. Vagy ha valaki gondozza valamelyik családtagját, stb., szívesen felvenném vele a kapcsolatot, hogy tartsuk egymásban a lelket. Köszönöm!