Egy rendes kapcsolatban tényleg bármikor bármit meg lehet mondani/kérni a párodtól következmény nélkül?

Elég hosszu ideje az van hogy ha valami bánt,vagy csak valamiről beszélni akarok az időjáráson és a gyerekeken kivül,akkor összeszedem minden bátorságomat,és nagyon higgadt normális hangnemben el kezdem mondani.Erre ő általában nem reagál semmi(tévézik,mást csinál,ugy tesz mintha nem hallaná) vagy esetleg rögtön felemeli a hangját és ugy szól vissza. Erre én kicsit ingerültebben tehetetlenségemben ujra elkezdem mondani,megkérdezem miért iylen,erre átvált cinikusba,elmondja hogy elmebeteg vagyok és kezeltessem magam,őt meg haggyam békén a hülyeségeimmel,és különben sem kiván ma már velem többet tárgyalni.(Másnap sem mert reggel van,utána azért mert épp este van,és igy tovább...)

Ilyenkor már elkezd eldurranni az agyam,elkezdek tehetetlenségemben csunyán beszélni,netán vagdalózni dolgokkal,és elmondom neki hogy mennyire gyülölöm amikor ilyen velem. Aztán amikor olyan 2 napig tart a "ridegtartás" részéről(nincs simi,nincs szeretet,nincs beszélgetés) akkor volt már hogy eldurrant az agyam és amikor ismét csak becsukta az orrom előtt a szoba ajtót hogy haggyam békén,és ne idegesitsem a sirásommal,akkor előfordult hogy fejbevágtam...igaz ő utána kishiján megfojtott,de ez egy mésik történet.

A szerelem,a gyerek,és a gyerek miatti anyagiak tartanak benne.

Ahogy olvasgattam azokat a nane-s kiadványokat azért nem igazán stimmel a dolog,most nem tudom eldönteni,ha ő olvasta volna azt mondja hogy én vagyok a bántalmazó fél. Rettenetesen féltékeny vagyok(megcsalt) ő nem az.Én többször megütöttem már őt(igaz,abból egyszer akkor amikor kiderült hogy megcsal,2x azután hogy ő bántott előtte valamilyen szinten,1x azért mert 2 napig nem volt velem hajlandó beszélni).

Nem akar "bezárni"(igaz a gyerek miatt valamennyire be vagyok zárva).

Mi van hogyha én vagyok a bántalmazó fél?????