Van egy problémám, seg. ítenétek?

Kezdeném ott az egészet, hogy tudom, nagyon csúnya dolog beleolvasni a párunk e-mailjeibe, szégyenlem is, de most nem ez a lényeg. Ugyanis én nem azért olvastam bele, mert nem bízom benne és kutakodni akartam, csak kiváncsiságból. Hát inkább ne tettem volna.

Szóval az előbb megnyitva maradt a párom postafiókja, amíg zuhanyozott. Láttam benne egy levelet az anyukájától, a dátum kb akkori volt, mikor én először találkoztam vele. Csak kiváncsiságból nyitottam meg, kiváncsi voltam mit írt rólam. Az anyja más városban lakik. Az e-mailben azt írta le az anyja, hogy jól gondolja meg, hogy akar-e tőlem valamit, nagyon jóé gondolja át, mert egy kutyát nem lehet egész nap lakásba bezárni és biztos ő sem akarja, hogy 2 hónap alatt a kutya szétszedje a lakást. Szóval próbálta lebeszélni rólam. Igen, van egy kutyám, egy törpeuszkár, nagyon jólnevelt, okos kutya, mindig is be volt zárva 8 órára, míg dolgoztam, soha nem tett kárt semmiben. Azóta ideköltöztem a kutyával együtt, és a kutya itt sem csinált semmi rosszat. Azóta többször is találkoztam az anyukájával, nagyon összebarátkoztunk, úgy vettem észre, hogy nagyon szeret engem, többször mondta is, meg úgy is viselkedett, mint aki örül, hogy együtt vagyunk és összeköltöztünk. De most mellbevágott ez egy kicsit, hogy az eleján szabályosan le akarta beszélni a fiát rólam. Annyira rosszul esik, tényleg nagyon szeretem, és nagyon jól megvagyunk itt, kutyástól, a párom is szereti a kutyust. De most nem is tudom, kicsit másképp állok az anyukájához, bár még nem ismert igazán, de akkor se szép, hogy ilyesmivel akarta lebeszélni rólam. És a párommal nem beszélhetem meg, mert nem akarom elmondani, hogy elolvastam azt az e-mailt, pedig tényleg csak kiváncsiság volt. Szerintetek, hogy viselkedjek ezután? Mondjam el, mégis?

Tényleg bánt ez az egész...

26/N