Belemenjek? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )
válasza:Én is ezen gondolkoztam, hogy agyérgörcsöt kapok a félelemtől.
Valahol mégis vonz....csak...ne lenne olyan magasan. Bár fél méteres magasságból meg nem lehet ejtőernyőzni.
Hasonló a helyzet a bungee jumpinggal is. A férjemet irigykedve néztem, ahogy csinálta, de annyira féltem, hogy nem mertem kipróbálni.
válasza: válasza:Miért nem készülsz fel rá folyamatos szoktatással?
Először magaslesre való felmászogatások, aztán a vidámpark különféle csemegéivel való ismerkedés, belemélyedés, mint pl hullámvasút, óriáskerék, stb. Ezeket nagyon hamar meg lehet szokni, utána már nem lesz veszélyesen nagy az adrenalinlöket, ha bándzsizol, vagy tandemugrasz.
Külföldön az egyik ottani barátunk elvitt minket a helyi vidámparkba, ahol ők ketten fel is ültek a nagy hullámvasútra. Majd hosszan unszolás után a kisebbik (szerintem gyerekhullámvasútra) felimádkoztak engem is. Volt benne egy karika, ahol fejjel lefelé megfordul a szerelvény... Hát, életem egyik legrosszabb élménye volt, remegtem, mint a nyárfalevél, majdnem rókáztam (felkavarta a gyomromat is) és utána hajtogattam, hogy soha többet nem raknak fel ilyenre. Közben a max 14 éves gyerekek meg álltak vissza a sorba, hogy mennek még egyet....
Magasles: volt már, hogy erővel fejtettek le a létráról, mert kb 15 méter magasban annyira elkezdtem pánikolni, hogy ráfonódtam a létrára :) Erővel fejtették le az ujjaimat és jó másfél órán át fokról fokra imádkoztak le, annyira féltem.
Sőt, egyszer a férjem viccből ölbe kapott és az egyik lábszáramat kilógatta a másodikról, az erkélyről. Akkor is annyira megrémültem, hogy amikor kiszabadultam, idegből tökön rúgtam... nem vagyok rá büszke, de a düh és a félelem keveredett bennem és nem gondolkoztam...
Ez a gondom, hogy mondhatni komoly fóbia és nem tudom, hogy "kezeljem-e", vagy hagyjam a fenébe, max soha nem leszek ipari alpinista...?
válasza:Én is így voltam vele - mármint a tériszonnyal - egészen egy négy évvel ezelőtti síelésig. Mivel még életemben nem próbáltam ki ezt a sportot, gondoltam nem lehet belőle bajom, inkább csak hasznom hogy megtanulok síelni. Hálistennek kifogtam egy magyar oktatót, aki az első vagy a második nap kivitt egy olyan pályára, aminek ha kicsúsztál a szélére, alatta láttál egy szakadékot. Természetesen az oktató azt mondta, hogy egészen síeljek ki a pálya széléig. Mondtam neki, hogy nekem tériszonyom van; örültem, hogy a felvonón nem lettem rosszul, nehogy már egy szakadék szélén kelljen lavíroznom. :D Ő viszont hajthatatlan volt. Láttam, ahogy a kis 4-5 éves osztrák gyerekek minimális félelem nélkül mennek, hát erőt vettem magamon, és csodák csodájára nem estem bele a szakadékba! Utána már olyan könnyedén siklottam végig a kék, majd a piros pályákon, mint a nagyok.
Szóval "csak" bátorság kell hozzá, és minden félelem legyőzhető!
(Ja, és azóta már kétszer voltam egy-egy hetet síelni)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!