Kicsit bonyolult vonalon fut a történet, csak az válaszoljon, akinek van ideje meg kedve a szerencsétlenségeimet hallgatni?

Szóval vagyok én,és van egy barátom.Ez a barát egy olyan valaki,akire én maximálisan felnézek,akinek a véleménye adok,és akit végtelenül tisztelek is.Ő 300 km-re él tőlem.Élőben nem találkoztunk még,habár webcamerázni szoktunk,telefonon beszélünk,chatelünk,tehát elég sok időt töltünk "együtt".Elég furcsa,ha mondhatom ezt így.Nagyon intelligens és csomó dologban jó,viszont elég visszahúzódó és magának való.Most lesz a születésnapja,és úgy gondoltam ,hogy veszek neki ajándékot és elküldöm postán.A baj viszont az,hogy neki van barátnője,és elég furcsán venné ki magát,ha megtudná a lány,hogy én csomagot küldtem neki a születésnapjára.Sokat beszél a lányról,és én teljesen megbékéltem már ezzel a dologgal.(Hiába tetszik,úgyse jönne össze már csak a távolság miatt se.)Tudom hogy elég féltékeny,úgyhogy inkább nem feszíteném túl a húrt,mert tényleg szurkolok nekik hogy együtt maradjanak(a fiú tényleg megérdemli a boldogságot),viszont nagyon jól esne ha elküldhetném neki az ajándékot.