Milyen érzés az anyai szeretet?

Csak halvány emlékeim vannak, mert, engem is magamra hagyott anyám 7éves koromban az öcsémmel meg apukámmal. Én akkor biztonságban éreztem magm, mikor anya is ott volt, ha apától kikaptam mindig odaszaladtam hozzá és ő megvigasztalt, átölelt. Mindig azt nézte, hogy teljesítse a kívánságaimat. Jókat beszélgettünk ebéd után, mikor odafeküdtem mellé. Mindig én voltam neki a legszebb, meg a legokosabb a világon, és ezt csak az anyukák szokták mondogatni a gyermeküknek, vagyis, úgy tudom. Kb. ilyesmire emlékszem, és nagyon hiányzott volna később is, de most, hogy felnőttem, el sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha még mindig itt lenne a közelemben. Lehet érzéstellenek tartatok, de mivel nem tudom, nem is hiányzik. Vagy talán lehet. Nekem is nehéz. Én is anya leszek 6hónap múlva és az életem árán is, de végig fogom kisérni, még a gyermekem felnől, mellette leszek, mert nem akarom, hogy átélje azt amit én.

21L

Én is 33 éves vagyok én nagyon szeretem a szüleimet és habár nem lakunk egy városban gyakran találkozunk. Nagyon szeretnek engem és az unokájukat is. Gyakran van úgy hogy megérzi ha bajom van, vagy ha hívom akkor épp kezében a telefon. Nagyon jó gyerekkorom volt, nem voltunk gazdagok de mindent megtettek (babaház, saját kiskerttel), hogy jól érezzem magam. Ezért nagyon szerencsés vagyok. Viszont rettegek, hogy mi lesz ha nem lesz velem....

Téged az élet megerősített, engem nem annyira.

És neked nincsen gyermeked?

Én ugyanúgy nőttem fel, mint te.Ezért is vagyok annyira aggódó anya, mint amilyen az én anyám nem volt.És én minél hamarabb akartam szülő lenni, hogy megadhassam azt a gyermekemnek, ami nekem nem adatott meg.És azt hiszem, véghez is vittem.18 voltam amikor szültem, a fiam decemberben tölti a 18. évét.És most nem azért, hogy fényezzem magam, de mindent megteszek azért, hogy a legjobb élete legyen mellettünk.Példa:Ma valaki hívott.Nem tudtam felvenni, de visszahívni sem, mert ismeretlen volt.Egyből azt vágtam, hogy a fiammal van valami.Hívom, nem veszi fel.Hagytam csapot-papot, be a kocsiba, irány a diák-meló helye, nincs-e valami baja.Tudom, néha túlaggódom.De nem mentem be, csak láttam, hogy egyben van, és ez nekem elég volt.Megnyugodtam.

Most lehet, hogy körülményes voltam, de az anyai szeretet felülmúl mindent.Soha senkit nem fogok úgy szeretni, mint a fiamat.

18:09-es vagyok.

És hogy a kérdésre is válaszoljak, még ma is minden nap megölelem, elmondom neki, hogy mennyire szeretem, most is, hogy itt írok, itt szuszog mellettem, mert az Ő szobájában van a gép.Ettől szebb hangot el sem tudok képzelni, egyszerűen CSAK szeretem.