Ilyenkor mivan? Hogy lehetne ezt megoldani?

Ez nem büszkeség hanem gyerekesség. Tizenévesen mi is játszodtuk el ezt a párommal egyszer egy hétig. Egy hét után mikor találkoztunk sírni kezdtem, megígértem, hogy soha többet az életben nem hagyom el. (eddig sikerült:) ) Annyi különbséggel, hogy mi nem osztottuk meg f.szbúkon...Amit csinálnak az csak "szereplés" milyen vagány, hogy a "köz" szemére van téve, hogy nekik sz.r. Vagy élvezik amit csinálnak, vagy nem képesek egy normális párkapcsolatra...

Ha szeretnék egymást akkor nem lennének ennyire makacsok, és büszkék.

Ezelőtt ötven évvel egy nagyon kedves rokonomat azért hagyta el a nője, mert a vonatról nem szállt le mert annyira fáradt volt, hogy lekoppant a szeme. (Oroszországból jött annak idején vonattal) Évekkel később meghalt a rokonom és utána minden évben rózsakoszorú volt a sírján. Tényleg megérte a nőnek büszkének lenni, ahelyett, hogy felfogta volna, hogy többezer km-t utazni nem leányálom, és nem direkt volt. Csak hát abban az időben se mobil, se net:-S

21-L