Teljesen tanácstalan vagyok. Úgy néz ki látogatóba jön a rég nem látott unokatestvér, akire borzasztóan dühös vagyok. Hogy kellene viselkednem?
Előzményként annyit, hogy édesapáink testvérek. Több, mint tíz éve egy családi botrány után, amit a leányzó szított a nagyszüleim és ők megszakították a kapcsolatot. Rövid idő múlva Apu testvére bocsánatot kért a nagyszülőktől, ők azóta is rendszeresen tartják a kapcsolatot. A vita után egy-két évig még összejártak a tesók családjai, azóta semmi.
Én sokáig próbáltam kommunikálni az unokatestvéremmel, hiszen egy idősek vagyunk, de folyton elutasított, kitörölt az ismerőseitől, letiltott mindenhonnan, hogy még üzenetet sem írhassak neki, pedig maximum négyszer kerestem évente... Letagadott, nem válaszolt, vagy ha írt is egy-két szót, azt is borzasztóan lekezelően tette.
Másfél éve bocsánatot kért a nagyszüleimtől, mikor férjhez ment, és jött a baba, mert hát jól jött, hogy a nagyszüleink adtak egy csomó pénzt a babára.
Azóta kb fél évente találkoznak, eljönnek hozzájuk egy-két órára, és ennyi.
Ma reggel itt voltak a nagyszüleim, és közölték, hogy ma is jönnek, és valószínűleg ellátogatnak hozzánk is...
Borzasztóan dühös vagyok, mert mindenki azt várja, hogy majd körülugrálom, de legszívesebben rá sem néznék azok után, amit a családdal tett, és hogy évekig nagy ívben tett rám/ránk bármennyire igyekeztem... Nem tudok jó képet vágni a dologhoz, de édesapám meg annyira örül az ilyeneknek, őt sem szeretném megbántani.
Arra gondoltam, hogy dolgom van ürüggyel elmegyek itthonról, mert nem szívesen adom magam egy újabb családi színjátékhoz...
Gonosz vagyok, ha úgy érzem, ha hosszú évekig kihagyott az életéből, és nagyképűen, lekezelően letagadott, már nem fűlik a fogam hozzá? Ne gondoljátok, hogy pálfordulást tervez a kislány, egyszerűen a mostani helyzete miatt érdeke jóban lenni a "csóró, ciki" családtagokkal is.
Ti hogy viselkednétek ebben a helyzetben?
22L
Nem irigykedem rá. :) Imádom a nagyszüleimet, ők is engem, minden hétvégén meglátogatom őket, és annyi szeretetet kapok tőlük, hogy az életben nem fogom tudni meghálálni nekik. Anyagi gondjaink sincsenek, nem vágyom többre, mint ami van, köszönöm szépen tökéletes így.
Egyszerűen bánt, hogy évekig szenvedni láttam a nagyszüleimet, mert hiányzott az unokájuk, és szenvedni látom most is, mert teljes elutasításban van részük azokon a félévenkénti találkákon kívül. Csak a látogatás előtt egy-két héttel jelzik, hogy jönnek, ezen kívül nem veszik fel a telefont, a nagyszüleim mindösszesen kétszer voltak náluk a kicsi születése óta.
Az bánt, hogy jelenleg is amolyan lekezelően beszélnek rólunk, úgy jön ide, mintha muszáj lenne, pedig eleinte szeretettel várták, annak ellenére, hogy nyilvánosan kijelentette a "nagy békülés" előtt néhány héttel, hogy neki ez a család nem létezik.
Ezt nem bírom felfogni ép ésszel, hogy akkor meg mit akar most?
válasza: válasza:Figyel, mégegyszer leírom,hogy ez a nagyszüleid és az ő dolguk. A nagyszüleidet sértették meg, ők is bocsáthatnak meg.
Senki nem mondja, hogy legyél a puszipajtásuk. De a nagyszüleid döntését (hogy megbocsátanak) tiszteletben tarthatnád annyira, hogy udvariasan viselkedsz.
Ha már azt mondod, hogy szereted őket. Ha ők megboicsátottak,akkor most te okoznál fájdalmat azzal,ha csinálod a cirkuszt.
Akkor leírom érthetőbben, hogy teljesen tiszta legyen. :D Azzal, hogy nekem azt mondta, hogy az ÉN családomat nem tartja a családjának (keresztszülei a szüleim, mindig is imádták), mert nem szeret minket, azzal engem is megbántott, és akkor már bőven nem volt gyerek, talán kicsit jogos a sértettségem, és nem tudom hova tenni, de legalább is jó képet vágni ahhoz, hogy most mit akar...
A nagyszüleim része nem zavar, mert ugyanúgy az unokájuk, mint én, örülök, ha ők örülnek, csak nekem valahogy megalázó ez az egész most.
válasza:Én tök megértelek.
Sokan nem tudom miért nem
Talán, mert nem meséltél el mindent, amit nem is kérhetünk, de látszik rajtad, hogy zaklatott vagy és hogy nem csak az az oka, ami elsőkörben felsoroltál.
De ne vedd ilyen görcsösen, ne foglalkozz vele. kérded meg tőle lazán, amit mondtam aztán kész.
Ne szeresd vagy nyalizz, mert nem fogsz tudni, de legyél semleges. És foglalkozz a nagyiddal a vendégség alatt.
Bár mondjuk lehet rossz, mert bármikor mondhat olyat, amira ugrasz..ésezért lenne jobb elmenni...de talán elég ha a szobádba vonulsz idővel.
Nem akarok én cirkuszt, miért alázzam meg magam az egész család előtt egy ilyen helyzet miatt? Ezért gondoltam a békés távollétre. De mindegy is, lehet, hogy tényleg én reagálom túl...
Fentebbi kérdésre: úgy 40 percnyire laknak innen autóval, mi egy városban lakunk a nagyszüleimmel.
válasza:Én megértelek, hogy kétségeid vannak szándékait illeltően. Gondold végig:
- ha valóban azért megy, mert belátta, hogy korábban milyen bunkó volt, te pedig "elmenekülsz" előle, nem adod meg neki a lehetőséget, hogy helyrehozza azt, amit fiatalon elrontott.
- ha most is csak "érdekből jópofizik" és te távoltartod magad, lehet, hogy belülről kuncog rajtad, és lelke mélyén örül annak, hogy még mindig tud téged bosszantani.
Ne szólj egy szót sem! Légy otthon, fogadd úgy, ahogy egy vendéget szokás. Ülj le te is vele szemben, hallgasd meg, amit mond (ne szólj bele a beszélgetésbe, ne is kérdezz tőle semmit). Majd szépen, csendben, szó nélkül állj fel, menj ki, akár a szobádba, akár el otthonról. Ezzel jelzed felé, hogy te esélyt adtál neki, másrészt nem olyan fontos a számodra, hogy végig ott ülj.
Mindkét esetben tied lesz az erkölcsi győzelem, te kerültél vele szemben fölénybe!!!
válasza:Én elég indulatos vagyok. Képtelen vagyok jópofizni azzal, aki a szeretteimet bántotta. Szerintem otthonmaradnék, de tudom, hogy már egy "szia"-n és a hozzá való mosolyon is érezhető lenne a mérhetetlen gúny... :) Szerintem nygodtan lehetsz vele rideg, és nehogy hagyd magad ugráltatni, ha kér egy pohár vizet. Ha muszáj pár szót beszélned vele, nyugodtan mutasd ki a lenézésedet szerintem, egy elég gonosz kígyónak tűnik :)
Talán nem a legszebb viselkedés, de nem a megbocsátásról vagyok híres, ha még a bocsánat de hangzott el.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!