Ilyenkor számít, hogy viselkedem?
A párommal közel 4 éve vagyunk (hol) együtt (hol nem). Legutóbb kértem, döntse el, maradunk-e végleg. Először nemmel döntött, aztán 3 hét múlva gyötrődve hívott, hogy igen, tegnap (újabb 3 hét múlva) fölhívtam, mert nagyon hiányzott, és határozott nemet mondott. (Volt ilyen máskor is már, de persze összetört.)
Az, hogy mellettem döntsön, életének több más területét is érinti, gyakorlatilag, hogy fölépítse magát mint férfit.
Úgy elmennék hozzá. Közben azt érzem, ha "sürgetőleg" hívom, azzal elrontom a magába mélyedést. Van, aki szerint meg nem tudom a viselkedésemmel befolyásolni a döntését.
Szerintetek?
Én szeretném, ha talpra állna (szorongásos betegsége van), szerintem ő is, de a félelme a nagyobb. Egy senkinek érzi magát, de nem bír lépni. Pedig minden barátja, a családja is szeretné, ha velem lenne, tehát ez a segítség is megvan.
Azt is elviselném, hogy időre van szüksége, míg először megbékél magával.
(Én is dolgozom saját bajaimon, hogy ne a páromra terheljem, ami saját nyomor.)
Köszönöm, hogy kifejtetted, így már jobban értem.
Próbálom magam beleérezni a helyzetbe, nincs könnyű dolgod.
Szerintem legyél egyszerre kicsit önzőbb és kicsit lazább.
Értem, hogy rohannál segíteni, csak közben lásd, hogy ez a segíteni akarás nem teljesen önzetlen, hanem a Te igényed, ami belülről, belőled fakad. Ahhoz, hogy ez ne legyen nyomulás, sürgetés, agresszió a másik fél számára, egy nagyon egyszerű szabályt kell betartani: Segítség az, ami kérnek. (Ha valódi, okleveles pszichológus leszek valaha, ezt biztosan kiteszem majd bekeretezve valahova, ahol én látom, nem a kliens.) :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!