Olyan rosszúl esik, hogy mindig lerázza a nagymamáját. Ti mit tennétek?

Nekem már több éve meghalt az egyetlen nagymamám, nagyon szerettem, sokáig kivoltam az elvesztése miatt. A barátomnak él a nagymamája. Nagyon aranyos, kedves, inteligens, művelt néni, én szeretek hozzá menni látogatóba. De a barátom nem nagyon. Sokszor hívja a nagyanyja, ő meg nem veszi fel, mert nincs kedve hozzá. Van, hogy mondom, hogy menjünk meglátogatni, mert egyedül van és ő az egyetlen unokája, de neki nincs kedve hozzá. A néni még elég aktiv, sokszor szeretne meghívni minket ebédelni, vagy állatkertbe, vagy valamilyen kiruccanásra, de a barátom nem akar menni vele, nincs kedve hozzá. Ez nekem olyan rosszúl esik. Mindig belegondolok, hogy bárcsak az én nagymamám hívna fel, bárcsak mehetnénk hozzá. De nem akarok beleszólni a családi dolgaiba, végülis ez az ő dolga, nem az enyém, ő dönti el, hogy mennyit akar találkozni vele. ( kb 3 hetente- havonta látogatjuk meg, ennél több is beleférne az időnkbe).

Szerintetek mondjam el neki ezeket, vagy hagyjam inkább? A nagymama kozelít a 80 felé, ő se fog örökre élni, sajnos. Félek, hogy a barátom majd megbánja, hogy nem volt vele többet míg lehetett. Mondjam ezeket el neki, vagy hagyjam inkább? Ha elmondom, hogy vegyem rá, hogy foglakozzon többet vele, és nem csak az én kedvemért( nem akarom, hogy bármit is csak azért csináljon, mert én megkérem, ha neki nincs kedve hozzá és nyűg neki).

23/L