Hogy megy nálatok a kibékülés balhés napok után?

Nálunk általában így:

Ő csinál egy hülyeséget (általában ő csinálja a hülyeséget, én meg túlreagálom:D), amit én szóváteszek. Neki tök alap dolog ez. Én tovább ütöm a vasat, aztán ordibálunk egymással, ő már minden kis apróságból elefántot csinál.

Én lefekszem, összehúzom magam, és csak bólogatok.

Egy két nap múlva nekiáll puncsolni, aztán 3 óra múlva kinyögi, hogy ne haragudjak.

Csak egy eset a hülyeségeiből: Este fél7re menjek fel hozzájuk, felmentem, ő sehol. Fél8kor hívta az apja a nagybátyját, hogy hol vannak, elindultak már egy órája.

8kor hívtam, hogy mivan, mert aggódom, biciklivel át a városon 10 óra meló után,kicsit húzós. Erre benyögi, hogy ja, ő még felment tesójához.

Eszméletlenül kiakadtam, mert lett volna itthon dolgom bőven. Mikor szóvátettem, akkor mi volt? Jólvan, akkor nem kell feljönni.

Hát ennyi. 3 napig bunkó volt, utána bocsánatot kért.

"Nálunk sem napok, sem órák nem telnek balhézással, az első rossz szó után képesek vagyunk bocsánatot kérni és megbocsátani."

Ezt mondjuk nehéz elhinni. Ha jól megbánt, és azt mondja ja bocsi, akkor meg is bocsájtasz neki egyből?

*Ha jól megbánt, és azt mondja ja bocsi, akkor meg is bocsájtasz neki egyből?

Hát pont ez az, hogy nem bánt meg "jól", mert odáig már nem jutunk el. Nem lovalljuk bele magunkat a témába, megbeszéljük normálisan, ordítozás, duzzogás meg sértődés nélkül.

Szerintem a sértődés meg a mosolyszünet csak a másik lelki zsarolásának eszköze, az ilyen eszközöknek pedig baromira nem vagyok híve.

Senkit nem akarok ilyen eszközökkel bocsánatkérésre rábírni, és "büntetni" sem akarok ezzel senkit. Ez általános érvényű szabály, és mástól is elvárom (aki azt állítja, hogy szeret engem), ugyanis szerintem ilyesmi a szeretettel nem fér össze.

Fel lehetne fújni a dolgot, minden hülyeségre lehetne műbalhét alapozni, de semmi értelme, mert a saját életemből (és közös életünkből) vennék el értékes órákat és napokat. Nekem nem éri meg.

Mondjuk azt elismerem, hogy ehhez partner is kell, mert aki nem ugyanígy gondolkodik, az akarva-akaratlanul belesodor egy játszmába, amiből viszont nagyon nehéz kilépni.

oksa...

grt