Mit tegyek ha már 16leszek nemsokára és a szüleim még mindig nem engednek meg nekem semmit?

[link]

Ő is úgy volt vele, hogy majdnem 16, mehet bulizni, mit neki otthonülés, csak diszkóba megy.

[link]

Ő is csak haza akart menni a szomszéd utcába.

Lehetne kilométer hosszan dobálni a linkeket.

A szüleid ezektől akarnak megkímélni.

Ők se mehettek ennyi idősen sehova, mégis sikerült felnőniük, és akkor fele ennyire se volt veszélyes egyedül, társasággal mászkálni egy kislánynak, mint ma.

Te még gyerek vagy, a fejedben mindenképp, de a tested nem ezt mutatja, ez a legrosszabb kor. Egy részeg pasit nem fog érdekelni, hány éves vagy, a részeg (vagy fáradt) sofőrt sem, aki meg a mobilodért akar leszúrni, az magasról le..ja.

A neten kötött ismeretségről is van némi sejtelmük, hogy zajlik és mi a vége.

Ebbe próbálj meg egy kicsit felnőtt fejjel belegondolni, mi az, amitől ők féltenek. Az édeskevés a mai világban, hogy te nem vagy egy égetni való rossz gyerek, meg nem viselkedsz "úgy".

Ez a húzd meg-ereszd meg játék ilyen: minél jobban lázadsz, minél jobban kapálózol, annál jobban fognak fogni, féltenek, és egyre kevesebb dolgot fognak megengedni.

Kicsit hagyd rájuk, és próbáld meg azt élvezni, ami van.

Mást úgyse tehetsz.

Az ilyen "csak azért is odamegyek, kilógok, le vannak sz.va" típusú csajok szoktak 16-17 évesen az út mellett strichelni egy kis heroinért...

Nem éri meg.

A minimum, amit elérhetsz vele, hogy tényleg nem mehetsz sehová 35 éves korodig.

Hidd el, tudják a szüleid, mitől féltenek.

Örülj neki, hogy törődnek veled, szeretnek, féltenek, és a legjobbat akarják, még ha nem is azon a módon, ahogy az neked megfelelne.

Teljesen megértelek, az én szüleimmel is ugyanez a helyzet, csak én 19 éves vagyok.

Lázadnod kell, ha nem akarod, hogy mindig így maradjon. Persze ezt nem úgy értem, hogy szökj el otthonról vagy ilyesmi. De annyi szabadságod neked is lehetne, mint a barátnőidnek. Lassan, fokozatosan próbáld elérni, hogy kicsit tovább engedjenek el. Ha kell, érvelj (sokan mennek, lesz, aki vigyáz rád stb.)

Én nem sajnos nem lázadtam, de már bánom. Nálunk is voltak/vannak ilyen dolgok, amiket leírtál. Amikor szétmentünk az első barátommal (17 éves voltam), és később kibékültünk, nem engedték, hogy találkozzak vele..

Szóval ezeket magyarázd el nekik, hogy pl. fiúügyben ne döntsenek helyetted. Ezzel csak azt érik el, hogy hazudni fogsz. Persze féltenek, ez rendben is van, de nem zárhatnak be.