Tényleg ennyire szívás az élet?

Úgy érzem az egész élet egy nagy szívás.. Hol is kezdjem? A faterom és muterom olyan kapcsolatban élnek, hogy az már szörnyű. Anno fateromak sikerült elinnia és elgépeznie a házunkat. Igaz nem volt egy túl kafa, de remekül el lehetet volna élni benne. Később szüleim szét is mentek, de húgom apaimádata miatt újra összejöttek, egyszerűen húgom nem hagyott más lehetőséget anyámnak. Ő egyébként rokkantnyugdíjas a teljesség kedvéért (nem olyan kamu, mint a legtöbb ember, van vagy 100 betegsége és látszik is rajta). Mielőtt újra összejöttek, boldog voltam, nem volt veszekedés és az anyagiak is viszonylag stabilak voltak. Na de újra összejöttek és jött a válság is, apámat kirúgták, nagyszüleim nem támogattak minket, mert apám újra itt volt (eddig a lakbért fizették). Szépen eladósodtunk, mindenfele adósságunk van. Tulajdonképpen nem is azért van ez, mert kevés a pénz, hanem faterom miatt. Egyszerűen képtelen lemondani az italról és normálisan együtt élni velünk. Számára az első a munka (az ideje nagy részét azzal tölti, kemény fizikai munka), munka után a kocsma, onnan meg haza. Itthon meg nem csinál mást csak eszik, alszik és tvzik. Ha néha leülnének megbeszélni az anyagiakat és faterom letenne az alkoholról akkor meg lehetne oldani a dolgokat. A másik nagy gond a húgom. Ő ott szórja a pénzét ahol tudja. 15k kap ösztöndíjként emellé még napi 500ft kajapénznek, pedig a munkahelyén azt is kap de ez még sokszor nem elég neki. Pl 8000ftot költ el csak telefonra. Régebben mindig próbáltam besegíteni muteromnak, mindig adtam kölcsön az összekapargatott pénzemből, volt hogy vissza se kértem, néha ruhát se akartam amikor venni akartak nekem. Nagyon sok dologról mondtam le. Mára ez teljesen megváltozott, beleuntam, hogy én mindenről lemondok de pl a tesóm ennek ellenére csak szórja a pénzt, és muterom hagyja is ezt. Mára már direkt olyan kötvényekben tartom a pénzem amit nem tudok kiváltani. Szüleim nagyon sokszor veszekednek, úszunk az adósságban, elvileg már ott tartunk, hogy nem sokára a vizet is kikötik, szinte már utálok itthon élni, mert csak a gondokban úszok. Már legszívesebben elköltöznék itthonról. Egyébként ami még tök jó, hogy örököltem muteromtól a betegséget, csak egy másfajta válfaját, ami nem ennyire durva, de pont elég volt ahoz, hogy elk*rja a legszebb éveimet(középsuli). Másoknál is ilyen szar az élet vagy csak én fogtam ki? 18/F