Hogy értessem meg anyával, hogy ne foglalkozzon ennyit velem?

Elmúltam ugyan már 18 de anya nálam is be játssza hogy csak úgy tud nyugodtan aludni ha időben otthon vagyok:D

Amúgy idővel engedékenyebb lesz régen az enyém is ilyen volt hogy hívjam mindig ne maradjak ki sokáig.hol voltam kivel miért stb.Felfogta hogy felnőttem és nem ő irányít már.Ülj le vele beszéljétek meg hogy ez így számodra kényelmetlen

Szia!

Dettó, mint az én anyum.

Amikor mi voltunk 12-esek, mondtam, hogy este elmennék SH-ba (Sörház, szórakozóhely volt Pécsen) bulizni az osztállyal. Válasz: 9re itthon vagy.

Mondtam, hogy 10kor nyit, de leszarta.

Sosem engedett sehova, 18 évesen 9re itthon kellett lennem.

Most 22 vagyok, ha este 7-8 körül mondom HÉTVÉGÉN, hogy elmegyünk barátommal sétálni, ami azt jelenti, hogy max 11re itthon vagyunk, megkapom, hogy miért ilyenkor, miért nem korábban. Ha azt mondom, hogy nem vagyok gyerek, akkor hisztizik...

Én rájöttem, hogy sajnos nem tudok vele mit kezdeni...Ez van, ezt kell szeretni. Én beletörődtem. Szerencsére van egy bátyám, aki néha segít rábeszélni dolgokra.

Szomorú (vagy nem) de az anyukák már csak ilyenek. Nem biztos, h mindegyik, de nagyon sokan, az biztos.

Valószínűleg egyedül nevel, te pedig az egyszem kislánya vagy. Félt, ami érthető, hiszen csak te vagy neki. Kicsit az én anyum is ilyen volt, jó, azért ennyire nem, h 5 perc távollét után már egyből tudni akart mindent, de pl. nagyon sokáig akárhová mentem, mindig megvárt ébren. Mondhattam neki, h aludjon nyugodtan, ha hazajövök, arra úgyis felébred, ha nem akkor meg beszólok neki, ő akkoris megvárt. Még a mai napig is megkérdezi, h ha elmegyek itthonról, h éééés mikor jössz. Olyankor annyit szoktam mondani neki, h majd. Tudom, kicsit flegma válasz, de ha mondok egy időpontot, de sikerül lekésnem azt a vonatot, már baj van, h nem is értem haza akkorra, amikor mondtam (és ez sulis napra is vonatkozik, mikor félóránként járnak a vonatok). Vagy ez más példa, de mindig tiszta aggodalom volt, ha ő elment, és nem volt otthon főtt kaja." Mit fogsz enni? Mi lesz, ha nem meleg ebédet eszel? De azért egyél valamit!" Nyilván, ő mindig jót akar nekem (meg a te anyud is neked), csak azt nem látja, h az ő általa jónak tartott dolog nem biztos, h nekem is mindg annyira jó. Szóval hogy mondjam, azt szeretné, h helyettem gondolkodjon :)

No, mindegy, nálunk az az esemény hozott változást, h megismerkedett a párjával, aki már két gyereket felnevelt, és nem az a szívbajos típus. Ő nevelt anyába egy kis lazaságot, valahogy megértette vele, hogy 20 évesen azért már tudok magamról gondoskodni gyakorlatilag minden szempontból, és nyilván elég talpraesett vagyok ahhoz, h a legtöbb szituációt egyedül, anyai segítség nélkül is kezelni tudjam.

Hát, nem tuti, h sokat segítettem (sőt, biztos, h nem), a mi szemszögükből terhes az, amit az anyukák csinálnak, de fogjuk úgy fel, h velünk legalább törődnek.