Hogyan lehetnék jó gyerekük és jó barát?

Az egyetemet ne add fel! Még jövőre is nyugodtan jelentkezhetsz. Keresd ki a felvi.hu-n mire elég a pontod, illetve mi kellene még, és egy év alatt felkészülhetsz még jobban.Nem kell az első kinevetésnél megtorpanni.Vannak szülők, akik elvárják a gyerektől, hogy egyetemre menjen! Vannak ám pótjelentkezések is nyáron.

Ősztől dolgozni fogsz?

Lehet a többi bajod a szüleidből is fakad. Ha ilyen kinevetősek. Lehet hogy ők se tökéletesek.

Nem lehet, hogy téged is állandóann piszkálnak, azért piszkálódsz?

Lehet jó lenne egy évre elmenni mondjuk Angliába, vagy Pestre dolgozni. Hogy megtudd milyen vagy egyedül.

Ha keresel, önállóbb leszel.

De még csak 17 éves. meg hova tudna elhelyezkedni így is mindenhol elbocsátások vannak.:S

Kérdező: Ne is vedd figyelembe a szüleid próbálj meg feltörni mint tanulás terén mint viselkedésileg. és majd idővel meglepődnek h mi lett veled.

Azért piszkálódsz vagy mondassz olyasmiket amik rosszul esnek a szüleidnek,mert szeretnéd azt érezni hogy megértőek a szüleid számodr fontos dolgokkal kapcsolatban,és hisznek az elképzeléseid sikerességében,benned.De mivel ezt ők nem adják meg neked,ezért a dühöd és a fájdalmadat így vezeted le.nehéz dolog mindazt amit leírtál megvalósítani:hogy szeretnéd ha a szüleid a barátaid is legyenek,mert ehhez sok türelemre és elsősorban a szüleid együttműködésére lenne szükség.Lehet azért reagálnak úgy ahogy,mert ők nem tudják hogyan lehetnétek jó kapcsolatban,baráti kapcsban veled,mivel nem ismernek annyira ,v inkább olyan szemszögből,ami kelene a barátsághoz.elsősorban a bizalmat kellene építenetek egymás közt,és azt hogy ismerjétek mind magatokat,mind egymást.Sajnos ahhoz hogy vki megismerje önmagát,és aztán tudjona reálisan értékelni önmagát,másokhoz való hozzáállását,viselkedését,ahhoz saját magának kellene mindezt véghezvinnie.Elgondolkodni mit érzel,pontosan,aztán azon,hogy mi is lehet a kiváltó ok,és végül hogy hogyan lehet ezen változtatni,vagy ha pozitív érzésről van szó,hogyan lehet azt megtartani,fenntartani.

ezzel csak az a gond,hogy lehet hogy benned végbe tud menni ez a folyamat,de a szöleidnek először arra kellene rájönni,hogy itt problémáról van szó,másodszor pedig azon elgondolkozni hogy mi mindent lehet ennek változásáért tenni.és aztán ezek közt szerepelhet az önismeret,majd kettőtök kapcsolatának analizálása,okfejtés a jelen állapotra.

Tudni kellene a szüleidnek hogy neked mik a vágyaid és hogy ezzel kapcsolatban nekik is teniük kellene,a bizalom kialakulásáért.ezt vhogy tudatni kellene velük,de ha ezzel kapcs már elsőre elzárkózva reagálnak,akkor érthetőbbnek kell lenni,és ha ez sem segít,akkor nem biztos hogy kivitelezhetőcél.

az a baj hogy nem tudom mennyire reménytelenek ,esetleg érdeklődőek a szüleid ilyen irányba való fejlődéssek kapcs.írj

Szia!

Igaz én 10 évvel vagyok idősebb nálad, de borzalmasan szenvedtem kamaszkoromban én is a szüleimtől. Hasonlóan hozzád, nem volt egy értelmes barátnőm, valami miatt más érdeklődési köröm van, mint a legtöbb lánynak. Szüleim nálam hatalmas vasszigorral neveltek, legidősebb gyermek révén mindenért én voltam a felelős a hibás. Engem is piszkáltak, de engem nem kinevettek, hanem lelkileg terrorzáltak. Szüleimről annyit, hogy felső-középosztálybeliek, mindent megadhattak volna, de 16 éves koromig abba is beleszóltak, hogy milyen bugyit vegyek fől (szószerint értsd). Iskola után rögtön haza kellett jönnöm. Sajnos nekem csak mostanába sikerült szót értenem velük, miután már 2 gyerekem van. Egy tanácsom van: próbálj velük beszélni! Mondd el mit érzel! Lehet, hogy nem teljesen azt kapod, amit vársz, de az is lehet, hogy ha látják milyen komolyan gondolod a dolgaid, akkor más szemszögből néznek. Velem a végén az történt, hogy megszöktem otthonról, önállóan élek 17 éves korom óta. Befejeztem az iskoláim a gyerekek mellett, egy kis lakásban élek igaz, de az enyém. Van egy férjem, aki kárpótól minden kihagyott, és elmulsztott érzést az életemből! Ha nem adod fel az álmaid, akkor lehet még minden jó, és teljes életed. Megszenvedtem a szökést, talán ha újra ott állnék a döntés előtt, akkor nem tenném meg, hiszen veszélyes volt: külföldön is kiköthettem volna rabszolgaként, de hála nem így volt. Viszont utólagosan nem bántam meg: önálló lettem, nem engedtem senkit sem az életembe szólni! Bár a z első kislányom nem volt betervezve, de őt már eleve úgy nevelem, ahogy engem soha! Sajnos a gimis barátságokhoz annyit: valószínűleg azt már nem hozod helyre, a kamaszok nehezen bocsájtanak. De a tesód és a szüleiddel kapcsolatban még lehet változás. És most jön az, amit írtál hogy nem akarsz: szerintem próbálj ismerkedni, hogy párkapcsolatod legyen, nem kell elmenni fűvel fával, csak ismerkedni. Hidd el sokat jelent egy szerető kapcsolat, és lehet hogy évek telnek el, vagy csak hetek, de találhatsz tökéletes lelki társat (16 éves korom óta kerestem és csak 23 évesen találtam meg :)

Van még egy javaslatom: menj föl egy csetoldalra, regisztrálj, ha kell 20-szor, és tombold ki magad! Írd ki magadból a dühöd, a fáratságod, próbáld feszegetni a saját érzéseid határait SOKAT jelent ám, én alkohollal, pasizással, bulizással tettem ugyanezt, hidd el, semmivel sem jobb. Barátnőd meg vagy lesz, vagy nem, nekem mai napig nincs olyan igazi barátnőm, akire mindig is számíthatnék, sajnos nagyon jóhiszemű vagyok, mindenkibe jót látok, és ezt ki is használják. Így inkább nem keresgélek, nincs aki megbántson, kielégítenek azok a mindennapi kapcsolatok, amiket a közértbe, vagy más szülökkel élek meg. De nem biztos, hogy te ilyen vagy, lehet, hogy teljesen ellentétem vagy :) Viszont ha gondolod, akkor szívesen meghallgatlak, vagy beszélgetek veled, az ímél címem: lottianyu71@citromail.hu