Milyen a szerelem? Létezik erre valami megoldás?

Tényleg nem vagy a magad ura?(persze durván fogalmazva).

Azt látom folyamatosan a környezetemben, hogy mind a férifak, mind a nők a párjuk akarata alá vetik magukat. Ha ő azt mondja, hogy nem menj bulizni, akkor lehet, hogy nem tetszik de nem megy senki. Ezen kívül, álmukat feladják, csak mert a párjuknak nem az az álma, és nem összeegyeztethető. Persze tudom, hogy sok esetben ez már birtoklás, de ezt most tegyük félre, mert attól még ugyanúgy feladja magát, mert szereti. 19 éves vagyok, és ez miatt nem mertem még párkapcsolatot kialakítani. Egyszerűen félek magamtól, attól, hogy én is feladom magam, és nem fogok tudni gondolkozni. Pedig nekem nagy céljaim vannak amiket féltek, és mindenképp szeretném megvalósítani őket. Tudnátok valami tanácsot adni? Nektek mi erről a véleményetek? Légyszi ne azt írjátok, hogy ez nem normális, nem lehet birtokolni a másikat, mindenkinek van saját élete. Mert tudom, és mások is tudják, de ennek ellenére mégis szerelmesek lesznek, majd feladják önmagukat. Kivétel nélkül mindig ezt láttam a környezetemben és mostmár az egyetemen is. Én nem akarok ilyen lenni.