Mit csináljak apukámmal?

Én 23 éves vagyok, a barátom 28, megtörtént az eljegyzés, a szüleim előtt, mert ő úgy tartotta fairnak, hogy "tőlük kér el". Ez nagyon kedves gesztus volt, főleg, mert szerintem azért tette, mert tudta, hogy az apukám nagyon hagyománytisztelő. Mi nem divatból csináltuk az eljegyzést, hanem azért, hogy a szülők láthassák, komolyan gondoljuk, mivel őt eddig kb 2x látták. A "gond" csupán az, hogy a párom született svájci állampolgár, jelenleg is ott él, össze fogunk költözni. Viszont apum képtelen megemészteni, hogy ő nem magyar, és tőle szeretnék majd gyerekeket. Nem kiabál és semmi, tehát nincs okom rá, hogy ne látogassam őt, vagy anyumat, és nem is szeretnék összeveszni, szósincs róla. De minden másodpercben éreztetni, hogy utálja. Még akkor is, ha nincs ott a párom. Vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy ne érezze így? Nem sokszor látta ez igaz, de régóta tudják, hogy ez be fog következni. Vajon segítene a helyzeten, ha többször találkoznának, vagy inkább csak elmérgesedne? Igazságság szerint kettesben beszélgetni se tudnak, mert én fordítok. Volt már valaki hasonló helyzetben?