Miért van az, hogy a párommal, ha megbeszélünk valamit, sokszor nem az történik, amit mond?

Ez sajnos gyakran megesik olyanokkal, akik alapvetően nem főnöknek születtek. Vannak emberek, akikben sokkal több az empátia, és az érzelem annál, semhogy a beosztottjaikkal szemben kemények tudjanak maradni.

Ez már önmagában is elég ahhoz, hogy valaki feszült, és ideges legyen, mivel az agya pontosan "tudja", hogy mit kéne tennie, de a szíve nem engedi. Csak egy egyszerű példa:

Az alkalmazott rendszeresen késik. Az "igazi" főnöktípus, -mondjuk - a második alkalom után közli, hogy vagy levonja a béréből, vagy a következőnél ki fogja rúgni.

A "jólelkű" főnök, x-edikre is végighallgatja, hogy beletört a kulcs a zárba, a gyerek nem akart óvodába menni, defektet kapott az autó, baleset történt és lezárták az utat... Miközben pontosan tudja, hogy legközelebb már mást sem tolhat le a késésért, ráadásul a késős alkalmazott egyre újabb "regényeket" talál majd ki, a munkáját pedig nem tudja időre elvégezni. Magában pedig dühöng a gyenge kezűségéért, mert nem tud "kemény" főnök lenni, és már előre feszült attól a tudattól, hogy legközelebb ugyanez lesz.

Nem tudom nálatok mi a helyzet; a mi családi vállalkozásunkban megtörtént, hogy én voltam a "mumus", mert a párom hasonló (lehet) a tiédhez ilyen szempontból.

És nem játszotta meg, hogy kifárad; valóban kifáradt, és tényleg feszültté tette, hogy megpróbált mindig emberségesen állni a beosztottjaihoz.

Ha nem tudsz neki besegíteni "főnökasszonyként", vagyis a munkahelyetek teljesen különböző, akkor nem nagyon tudsz mást tenni, mint azt, hogy türelmes vagy vele, és megpróbálod elterelni a figyelmét a gondjairól.

Ez egy nagyon ismerős sztori. Valójában pontosan akkor kellene kiengedni a feszültséget, maikor veled van. Mobilt kinyomni, egy DVD-t berakni, vagy egy szép salátát, vacsit összedobni, és nézni a csöndet valahol.

Az a lényeg, hogy teljesen mást csináljon, és ne legyen kifogás, hogy de most az ügyfél, vagy a beszállító, vagy a kisördög, ezt meg ezt akarja... Érted?

az én párom is ilyen

inkább nekem nem kedvez, tőle a kapcsolat rovására is mehet bármi, csak nehogy konfliktusba keveredjen mással.

ő is munkamániás és vállalkozó

azt hiszem ilyenek a sikeres emberek, az életük minden területére próbálnak figyelni, mindennel összhangot akarnak, nem örülnek, ha a párjuk zsörtölődik, lassan az agyára is mehet.

azzal hogy kiszolgálom, nem segítségnek fogja már fel, hanem szabályosan elvárja, hogy ez a dolgom

jelenleg én örülök, hogy egyáltalán velem van, ez nálunk a felállás, nekem alacsonyan van az önbizalmam és amit szem előtt tartok, hogy ne hátráltassam, próbálok toleráns lenni, MERT ezt én vállaltam, ilyen társat, ilyen jellemmel, nem őt kell hibáztatni én választottam ezt.

ha nem tetszik le lehet lépni, ha ő kell, sajnos be lehet fogni :(

Kedves kérdező!

Konkrét tanácsot csak akkor lehetne adni, ha te is konkrétabban írnál. De azért egy dolgot megírok neked: nem jó főnöknek lenni. Nagyon stresszes dolog. Hogy mit kellene még tenned? Nem mit, legfentebb másként. Próbálkozz, találgass. Ne mindíg ugyanaz legyen odahaza. A kész piccka, meleg málé. Küzdjön meg érte.

Hát ez nem egy túl konkrét kérdés...

Ha kifárad a munkában, persze, hogy otthonra már nincs ereje. Lehet, hogy csak rábólint mindenre és aztán nem is emlékszik másnap, vagy nem veszi észre te mennyi mindent megcsináltál. Ha ez egy stresszesebb időszak, ki kell bekkelni. Támogasd, kérdezd meg mindig, milyen napja volt. És a végére tervezzetek be valami közös nyaralást (kikapcsolt telefonnal, nettel), az majd újra feltölti a kapcsolatotok.

Ha viszont ez az állapot hosszú távúnak tűnik, ne menj bele, változtass. A férfiak sokszor "belekényelmesednek" még a rossz helyzetekbe is. Fel kell rá hívnod a figyelmét, hogy jól ossza be az idejét. Egyrészt, mert a stressz rosszat tesz az egészségének (mondd el neki, hogy szereted és még sokáig szükséged van a társaságára). Másrészt azon veszed észre magad, hogy minden házimunka, gyerek.. stb. csak a te feladatod, miközben teljesen magányos lettél, nincs közös témátok és a te munkád senki nem díjazza. Szóval a te döntésed, belemész-e egy ilyen szerepbe vagy foggal-körömmel kiharcolod, hogy igenis, naponta 1x, de legalább hetente pár órát te is beleférj az "órarendjébe".