Szülők! Szólnátok a gyereketeknek, ha túlsúlyos lenne?

Igen, mindenképp. Bár ez nálunk nem igen fog előfordulni, én is sportos vagyok és a férjem is, a gyerekeket is erre szoktatjuk kicsi koruk óta. Főzésnél is odafigyelek, hogy egészségesen éljünk.

Így nálunk ez a veszély nem fenyeget, de ha fenyegetne, akkor igen, mondanám neki.

Először is elgondolkodnék az okán, mert biztos, hogy valami kiváltotta a túlsúlyosságot akár betegség, akár lelki probléma.

Aztán ha valóban akkora a túlsúly, hogy már nem egészséges kategória, akkor próbálnék olyan ételeket kínálni neki amik hasznosak, ösztönözni közös kirándulásokra stb.

De csak úgy sosem szólnék neki, hogy " Ne egyél már annyit, kövér vagy!"

Nekem mondták ezt gyerekkoromban, pedig csak kis feleslegem volt.

A vége az lett, hogy majd 10 évig étkezési zavarom lett.

igen. mikor kicsik voltak is odafigyeltem arra, hogy mit és mennyit esznek. de az elhízás legkisebb jelére is teszek valamit. elhordom sportolni, más étkezést vezetek be.

hogy miért? mert egyrészt védem az egészségét, másrészt ha elhízik, ő fog szenvedni tiniként. ezt meg nem akarom.

sokszor látom, ahogy szülők sétálnak a feltűnően túlsúlyos gyerekeikkel(2 éves kortól határ a csillagos ég), sokszor látom őket gyorséttermekben. lássuk be, sokkal kevesebb az, aki betegség vagy genetika miatt túlsúlyos, mint az a gyerek, aki szimplán sokat eszik.

engem személy szerint nem érdekel, ha valaki kövérebb, nem nézem le, nem ítélem el, de nem engedem, hogy a gyerekem is az legyen. vagy ha már az, mindent megteszek, hogy változon.

Naná, hogy szólnék, különben előbb utóbb más fog.

de vigyázz, hogy szólsz, különösen ha mondjuk kamasz, vagy lány.A kevesebbet egyen, szerintem nem jó, az már jobb, hogy együtt állítsunk neked össze egy 2 hónapos étrendet és válasszunk sportot, és én mindenben segítek.Különösen jó az időzítés.Nyáron az ember kevesebett eszik-szerintem-és sok folyadékot fogyaszt, meg gyümölcsöt nassol.Szóval ha úgy szólsz neki, hogy én mindeben támogatlak és segítek, akkor nagyon klassz, hogy figyelmezeteted, de másképp ne, mert ha pl. azt mondod, hogy ne egyél sokat, akkor bűntudata lesz azétkezései miatt, mert az hiszi csak az ő lelkén szárad ha nem sikerül, és akkor nagy a kudarc.Holott a segítő környezet mindig fél siker.

Nekem soha nem szóltak, sőőőőőt...

A nagymama igazi vidéki parasztasszony volt, aki szerint az a szép, aki kövér, az "jól néz ki", a gyerek "egyen rendesen", 14 évesen 155 centi voltam és 85 kg.

Most is ennyi vagyok, néha leadok egy kicsit, néha feljön több is, de kb. ezt a súlyt tudom sokáig tartani erőlködés nélkül. :((( Pedig már 30 vagyok.

Megfogadtam, hogy soha nem hagyom, hogy a gyerekem elhízzon.

Még kicsik, azt eszik, amit adok, nem tudnak rájárni a hűtőre (annyira), és le is mozogják.

Én nagyon hálás lennék, ha akkor, még gyerekként, vagy tiniként, legalább egyik szülőmet érdekelte volna a súlyom. :(((

Ne hagyd elhízni, ne hagyd, hogy túlsúlya legyen, igenis szólj neki, és segíts, hogy leadja.

Nem kell bántani, csúfolni, mint ahogy itt írta valaki, nem marad meg benne a tüske, ha nem bántás lesz, hanem őszinteség. Ha minden leadott kilóért megdicséred, akkor sikerélményt is jelenthet neki, ha mozog, sportol, még jól is érezheti magát közben.

Később ő is nagyon hálás lesz érte, hogy nem hagytad elhízni, és nem kell egy életen át küzdeni a súlyával!!!