Nagy dilemmában vagyok, ti mit tennétek a helyemben? Más is feláldozza saját életét a családja miatt? Bővebben lent.

Hárman élünk, apám, húgom, és én. Apukám már nem is tudom mióta, kb 3 éve munkanélküli, pont azóta amióta én elkezdtem dolgozni. Kapja a rendelkezésre állásit, plusz melózik feketén, de nem keres vele olyan sokat. Én keresek átlag 80000 Ftot, plusz 17300 kajajegyet kapok. A helyzet az, hogy mindent odaadok neki, kivéve a kajajegyet. Nagyon sok hitelünk van, plusz ott az autó, amit eladni nem akar, mert már csak 1 évig kell fizetni, hogy a miénk legyen. Tesóm fél éve dolgozik, de nem adja le, csak kb a fizetése felét, amit meg is értek. De az a szép ebben, hogy szinte nem is lakom otthon. Páromnál vagyok általában, 1 éve nem aludtam otthon, 2 naponta kb hazamegyek ruhákért, ilyesmi, nem eszek, nem fürdök otthon. (Nem élősködöm a páromon, ne értsétek félre, olyan munkám van, amiből jön azért borravaló, a kaját közösen vesszük, és mindig segítek neki, amiben tudok.) És most szeretnénk rendesen összeköltözni, egy másik lakásba. de egyszerűen nem tudom megtenni, hogy otthagyjam apát, nem akarom szarban hagyni. Pedig megérdemelné, mert talán kicsit összeszedné magát, ugyanis nem vállal el akármilyen munkát. Csak ami a szakmája. De abból se jó neki mindegyik. Annyi álláslehetőséget kapott már, de mindet elutasított valamilyen ürüggyel. Mert még ha mindent megtenne, akkor azt mondom oké... De ő nem megy gyárba 3 szakba, stb. Nem akarom örökké eltartani őt, a saját életemet akarom élni a párommal. De közben meg bűntudatom van, mert most azt mondtam neki, hogy jövő hónaptól 40000 Ftot adok. Szeretem a családomat, nem akarok velük rosszban lenni, nem akarom, hogy a híd alá menjenek, de egyáltalán nem tudom mi ilyenkor a jó megoldás.

23L