Nagyon rosszat tettem?

Sziasztok

Az a helyzet, hogy a szüleim külföldre utaztak. Amikor csak tudok beszélek velük. Meséltem az anyukámnak, hogy nincs cipőm, mert egyik sem nyári és szükségem lenne rá. Úgy volt, hogy mindig fognak pénzt küldeni haza, nekem meg a mamámnak, hogy tudjon eltartani. Mondta az anyukám, hogy már nem volt pénzük kajára, ezért kölcsön kellett kérjenek(2 hete mentek ki, de az 1.héten nem dolgoztak, és múlt héten pedig igen, de csak ezen a héten kell kapjanak pénzt). Van egy leasing és egy bank, amit ki kellene fizetnünk, de ma is beszéltem neki arról a cipőről, amit én kinéztem, de nem azért mondtam, hogy a pénzre utaljak. És akkor mondta, hogy küldenek a leasingre és a bankra, aztán majd meglátják, "hátha marad nekem is". Nagyon elszomorodtam, mert már mondtam nekik, hogy nem maradt már sok pénzem, elköltöttem kajára. Elnézem az osztályomban, hogy mások hogy eszik pl. a csokiskiflit és csak csorog a nyálam, mert tudom, hogy a többi megmaradt pénzemet nem szabadna elköltenem, hogy maradjon máskorra is. Erre azt mondta, hogy nem hiszi el, hogy milyen egoista vagyok, hogy a bank fontosabb, mint a cipőd. Tudom, hogy igaza van, de engem ez bánt, hogy nekem még csak nem is küldenének, hanem meglátják "hátha marad nekem is pénz", de azzal nem törődnek, hogy én itt éhezek. A mamám pedig bejött a szobámba és kérdezi, hogy beszélek-e anyáékkal és mondom igen(bár lehet kicsit bunkóbban válaszoltam neki, ezelőtt történt ez az eset) és megkérdezte mit eszek, majd kiment a szobából. 5 perc múlva megyek enni, akkor falatoztam, erre leszól engem, hogy: "Ennyire nem akartad, hogy bent maradjak a szobádban?", majd jött egy 1 perces veszekedés és mondtam, hogy nem is vagyok éhes, majd berohantam a szobába és sírtam. És az a sz.ar, hogy itt maradtam a mamámmal egyedül, és az apukám, aki a legjobban hiányzik nincs velem. Nincs kivel megbeszéljem a dolgaimat, itt maradtam egyedül, a barátaim annyira nincsenek, mert legtöbbjük átver és kihasznál, vagy nem lehet velük ilyen dolgot megbeszélni, mert Ők úgy sem értenék. Még 5 hónap hátra van, hogy a szüleim haza jöjjenek, de ár nem bírom azt a folyamatos megaláztatást és csúfolódást, amit az iskolában kell elviselnem. Anyukám barátnője az, aki néha meghallgat, de hát Ő meg folyton a matekkel jön (nem vagyok rossz tanuló), és azon is képes veszekedni velem, hogy ne száraz hajra való balzsamot vegyek, hanem vékonyszálú hajra valót. Ezen képes veszekedni.

Kérlek szépen, ha meg van rólam a véleményetek, akkor ne írjatok rám minden félét, csak normális válaszokat kérnék. Köszönöm szépen!