Párom vagy a barátaim? Őszinte válaszokat várok!

Viszonylag friss a kapcsolatunk, de meglehetősen különbözünk életvitelben, életfelfogásban és intelligenciában…mégis szerelem volt első látásra.

Később bemutattam a barátaimnak, (eléggé sznob barátaim vannak) még életemben nem éreztem annyira kellemetlenül magam mint akkor. Párom és barátaim sem érezték jól magukat. Azóta barátaimtól folyamatosan kapom, hogy mit keresek egy ilyen férfi mellett, hogy elment az eszem, hogy teljesen más mint a korábbi kapcsolataim és ha nem látják el se hiszik, hogy ő a párom stb. Az elején még kiálltam mellette, de most már azt veszem észre magamon, hogy csak helyeslek, mert végülis minden amit mondanak igaz, és észérvekkel alátámasztott. Mondták hogy nem tartanak igényt párom jelenlétére a baráti összejöveteleken és párom is így reagált.

Én is megismertem párom barátait, ott megkaptam hogy egy nagyképű sznob p*csa vagyok. Ugyan így, hogy nem illünk össze. Pedig magamhoz képest kedves voltam, kicsit sem leereszkedő azt akartam hogy legalább ők elfogadjanak, ha már az én barátaim nem fogadják el őt. De persze nem így lett.

Párom arra a megoldásra jutott, hogy éljük a szerelmünket a négy fal között. Ugyanis semmi közös programot nem tudunk összehozni, én szeretek étterembe járni ő ki nem állhatja…Én szeretek sétálgatni, romantikázni, ő inkább egyedül sprotol…és még sorolhatnám. Néha vannak meglehetősen alpári és közönséges megjegyzései amit nem tudok hova tenni, de mégis, ha együtt vagyunk csak mi ketten…nagyon boldogok vagyunk…imádok vele lenni.

De ezt nem érzem kapcsolatnak, ha nem szervezünk közös programokat, nem élünk át közösen dolgokat, akkor hogy fog kialakulni minden?

Próbáltam erről beszélgetni vele, azt válaszolta, ne foglalkozzak ilyenekkel…élvezzük, amíg jó és később úgyis elhagyom valakiért, mert jobbat érdemlek.

Teljesen elbizonytalanodtam…így van értelme egy kapcsolatnak?