Mennyire fontos nektek egy kapcsolatban, hogy a párotok ne legyen szegény?

Erre reagálnék:

"Egész életemben azt láttam, hogy hogyan dolgoznak anyáék,hogyan lesznek egyre-egyre sikeresebbek. Én (szerintem) már anyatejjel szívtam be a saját vállalkozás, emberekkel való kapcsolatok, egyéni harcok a jobb lehetőségért "művészetét". Szerintem nagyon jó nevelést kaptam."

Ahogy ezt leírtad, értem a gondolkodásod, mégha nem is értek teljesen egyet veled.

Mondjuk úgy, szerencsés vagy mert eleve úgy kezdődött az életed, hogy elleshetted a "művészetet". És ha ezt követed, te is sikeres leszel akár a családi vállalkozást folytatva, akár teljesen más irányú foglalkozást űzve. (Amúgy melyiket teszed?)

Viszont próbáld magad más helyébe képzelni!

Nem mindenkinek ilyenek a szülei. Én példám:

Szüleim elváltak, apámmal no kapcsolat, anyám egy egyszerű irodai (pénzügyes) dolgozó. (Okosak amúgy.) Anya szorgalmasan dolgozott, eltartott gyerekként, megéltünk. Folyton azt hangoztatta, hogy tanuljak, hogy jobb életem legyen. Fizette a főiskolás tanulmányaimat is. De ez az 1-ről kettőre dolog nem volt annyira szóbeszéd.

Én nem szerettem amit tanulok, anyám irányított affelé ami felé. Engem sok minden érdekelt, de arra azt mondta, úgy csak tanárnak leszek jó... Nem kaptam jó tanácsot, se bíztatást, és nem láttam a siker művészetét...

Lett diplomám, nem szeretem. Nehezen lehet elhelyezkedni vele, de sikerült. A suli mellett csak hébe-hóba kaptam állást és eleinte minimálbérest. Sose rúgtak ki, de folyton megszűnnek a cégek, ahol dolgozok. Már-már utálom az életet. Bezzeg ha azt tanultam volna, ami érdekel, azzal könnyebben találnék állást, mert ösztönösen lelkesednék. MIndegy, nincs visszaút. Voltam sokat munka nélkül, nem tehetek róla.

De eddig is spóroltam, hamarosan talán lakásom is lesz, de még nem. (Anyám be tudna szállni, de nem élek vele, lényegtelen miért nem. Meg különben is, a sajátom legyen a sajátom.) Viszont sosem tartattam el magam egy férfival sem. És férfi eltartását én sem vállalnám, csak rövidtávra. Bár más kérdés, hogy nem is tudnám, ha lakásra költöm minden pénzem. Na viszont lélekben mellette állnék, és segítenék neki, hogy sikeres legyen a maga módján, mert képes vagyok más helyzetébe képzelni magam és megértő vagyok az emberekkel.

Így értelek Téged is és az elvárásaidat is. Az életed szerencsés indulása miatt kifejezetten irigyellek! ;-) Élj vele! Csak legyél tisztességes és a párod esetén a lelkével is foglalkozz (ha átment az anyagi háttér rostán)! Mert a boldogság nem az anyagiakon múlik. :-)

Nekem jóval gazdagabbak a szüleim, mint a páromé. Fiatalon már volt saját lakásom, majd lett két diplomám, később jól fizető, kreatív munkám. A párom gyakornok volt akkor, hozzám költözött, a sulit végül nem fejezte be (haragszom is rá). De egyébként nagyon szorgalmas és okos, kitartóan felküzdötte magát a cégénél és most már felsővezetőként 3x annyit keres mint anno én. Közben megszületett a gyerekünk, én gyesen vagyok és sajnos szülési komplikációk miatt tartósan beteg is lettem. Így most leginkább ő tart el minket, fordult a kocka.

Szóval az élet nem fekete-fehér, és minden változik. Fontos, hogy szeresd a párodat, tisztelni tudjátok egymás céljait. A házasság gazdasági szimbiózist is jelent és lehet olyan, amikor jobban kell valamelyikőtökre támaszkodnotok, ezt pedig nem tudod előre kiszámolni, így e téren csak a bizalom marad: önmagadban, de a párodban is.

Olyan téren nekem nem fontos, hogy "jelenleg" legyen pénze. A párom tanul, én is tanulok, honnan legyen pénze??? Amihez inkább ragaszkodom az az, hogy legyen művelt, tisztelettudó. Fontos nekem, hogy ilyen téren fel tudjak rá nézni, és szerencsére fel is tudok, orvosnak készül. Én is egyetemet végzek azt nem tudnám elképzelni, hogy egy tanulatlan emberrel kerüljek össze (és itt nem feltétlenül gondolom azt, hogy legyen egyetemje az illetőnek, műveltséget nem (csak) az egyetemen lehet összeszedni). Azért a létminimum alatt sem szeretnék élni, ilyen téren fontos, hogy legyen pénzünk, nekem sosem volt saját szobám, nem voltam külföldön nyaralni...a gyerekeimnek szeretném ha ezek meglennének. Szóval valahol megtudlak érteni. Viszont az nem lenne nálam nyerő, hogy apuci pénzéből vett mercedesszel jöjjön utánam egyetemre...

21-L

Engem nem érdekelne, hogy szegény-e vagy sem, a lényeg, hogy legyen állása, lássam rajta, hogy akar dolgozni.

Sokkal fontosabbak számomra a belső értékek, legyen kedves, humoros, törődjön velem, blabla, nem sorolom fel.

21/L

00:55

Te nem vagy normális, remélem tudod? Nem megy az embereknek a szövegértelmezés, ez szörnyű.

Ha valaki is becsmérli őt, az azért van, mert nem teljesen magának köszönheti azt, amiben él! Sok ember nulláról indul, ha onnan kezdte volna, valószínűleg nem mondanának semmi negatívat rá, hogy így keres magának pénzesebb párt, de ez a mai világban nem könnyű, mert nem mindenkinek vannak jómódú szülei, akik kisegítik házzal, munkával.

Én szegény vagyok, vállalom. Lelkiekben gazdagabb vagyok? Bizonyos dolgokban biztos, mert én nem válogattam, hogy ki kell nekem, így 21 évesen már 5 éves kapcsolatom van, menyasszony vagyok. A szegénység ellenére pedig megtanulok sok mindent az élettől, mert rákényszerít, amit az alapból gazdagságba születők nem fognak megtanulni! Talán ennyivel több vagyok.

Megállás nélkül olvasok, bejárom a világot, ameddig engedi az anyagi részem, de szerintem nem ettől leszek valaki!