Miért ilyen apum? Köszönöm, hogy segítesz!

23 éves lány vagyok, mivel orvosira járok, még itthon lakom. Ovis korom óta nagyon maximalista velem Édesapám. Ezzel nem is lenne gond, mivel miatta vagy sem,de mindig az voltam én is magammal szemben. Az egy dolog, hogy a négyes sz*r jegy szerinte, akkor is ha csak 1 van, igazából nem az iskolai dolgok miatt írtam. Hanem ha keresztrejtvényt fejt-naponta teszi-vagy bármi mást csinál, ahol gondolkodni kell, vagy csak beszélgetünk valamiről, amihez lexikális tudás kell,rögtön rákérdez valamire tőlem,de olyasmire, amit talán az adott szakot tanító tanár se tudná, mert annyira "triviális". És egyébként szerintem sok mindent nem tudok, ami "alap", de sok mindent tudok ami az, és azon túlmutat. Szóval az életem 23éve arról szól,hogy megpróbál "lejáratni". Egyszerűen látom az arcán, hogy élvezi, már megtudom különböztetni melyik mosolya mit jelent. Ő csak szakmunkást végzett,nem tudom,hogy ez e a baj,nekem nem baj. De annnyira elegem van már abból, hogy folyton ezt csinálja, már nem is nagyon veszem fel,csak az a mosoly...Szinte mindenkivel ilyen a családban,de velem a leginkább. És nem értem. Amúgy ezeken kívül sose beszélgetünk, max annyit,hogy "szia!". Bár elsőre senki se nézné ki belőlem,mindig "otthonülős" típus voltam, mostanában néhányszor elmentem a barátnőmhöz,ez tőlem már hatalmas szó. Rögtön jött azzal,hogy biztos pasizni megyek, meg hova megyek,minek,mikor jövök. Ez azért érdekes, mert amúgy bármi gondunk van az őt nem érdekli. Szóval szerintem nem adtam rá okot,de mindig a "legrosszabbat" feltételzi rólam. Ez miért lehet? Ezek után nem tudom a barátom,hogy hozzam haza bemutatni, aki ráadásul még külföldi is, Édesapámban meg túlteng a nacionalizmus, szerintem nem lesz vele gondja-tehát nem fog kiabálni stb-, de hogy hozzászólni nem fog, az tuti, és talán örülni sem.:S Mit tanácsoltok?