Mit tehetnék? A szívemre vagy az eszemre hallgassak?

Szerintem ez olyan dolog, amiben nem lehet jó választ adni.

Mérlegelned kell, hogy egy újból felmelegített kapcsolat müködne-e vagy hogy ö volt az igazi szerelem?

A volt barátnöm is olyan helyzetbe került, mint amiben most Te vagy. Elhagyott, megházasodott majd újra találkoztunk és ugyanúgy lángolt a szerelmünk, ha nem jobban. Nem tudott dönteni, mert lelkiismeret furdalása volt, hogy megcsalja a férjét és belém szerelmes. Én nem tudtam tovább csinálni és leléptem. Azóta sem hallottam felöle, csak azt, hogy szabályosan megöregedett és nem mosolyog már úgy a szeme....

Ebböl kiindulva, lehet hogy ki kellett volna tartanom és megpróbálni, mert Mi boldogok voltunk és nagyon nagy szerelem volt, mai napig az lehetne és akkor Ö is boldog lehetne és Én is.

Neked kell eldöntened, hogy kivel tudnál boldogabb lenni.

Ha gondolod írj privátban, hátha segítségedre lehetek.

Hülye lennék feladni a mostani, jól működő kapcsolatomat egy tinikori "szerelemért" (ami valószínűleg sokkal inkább rajongás volt). Annak idején nem véletlenül nem lett köztetek semmi.

Ha elhagyod a mostani párodat, nagyon sanszos, hogy két szék közül a padlóra kerülsz, mivel a tini kori szerelmed semmi komolyat nem akar.

"Egyik este felmentem hozzá, iszogattunk és bevallotta, hogy szeret és nagyon akarja, hogy adjak neki egy esélyt.

Megpróbált megcsókolni, de elhúzódtam, mivel egyrészt teljesen összezavarodtam, másrészt pedig tudtam, hogy vár otthon valaki."

Na, egy újabb versenyző "hogyan legyen izgalmas az életünk?" vagy "a hogyan tartsunk több vasat a tűzben, de úgy hogy nem mi vagyunk a hibásak?" díjért.

Amit kiragadtam pár sort ezt valahogy úgy irod le magadról mint egy pozitiv dolgot, meg akart csókolni, de te nem hagytad, mert otthon várnak.

Hadd kérdezem meg tőled, mi a fenét keresel te fenn egy másik pasi lakásán az eskúvőd elött. A romantikus filmekben ez tök normális, de a való életben is?

Mi a véleményed erről?

Nem gondolod hogy fel sem kellett volna menni? Nem gondolod ha valóban komolyak lennének a terveid szerencsétlen vőlegénnyel akkor meg sem fordul a fejedben a felmenetel sem az iszogatás a lakásán?

Ez is meg van magyarázva, "te csak sodródsz az árral, nem tehetsz róla", mindig találsz majd indokot ami miatt nem te leszel ezért az egészért a hibás, hanem az élet.

Majd akkor is, ha hozzámész ehhez a szerencsétlenhez és ha már uncsizol (kb fél- egy év múlva) akkor belekeveredsz valami izgalmas dologba. De nem a te hibád lesz, ezt már most tudni lehet.

Azt javaslom ne menj férjhez, mert nem vagy azzal tisztában ez miről szól és halálra fogod szivatni szerencsétlen srácot.

Éld az életed, éld ki magad a régi 'szerelmeddel' vagy a 'mostanival', vagy legyen az egy haramdik a sorban és mikor majd valóban komolyan eltökélt lettél valaki iránt akkor mondj neki igent, addig ne.

Semmi különös nem történt veled, csak megdőlt a nagy civilizációs elmélet, és ismét győzedelmeskedett a természet!!

Én a helyedben nem házasodnék, rablánc, és elválni marha nehéz ám... Így meg akkor változtatsz az életeden amikor csak akarsz, elvégre az életed a tiéd, és nem a társadalomé, vagy másé!

Olvastam itt a gyikon amúgy és azóta egyet is értek vele, hogy az egész "házasságot" azért találták fel, mert ez a családmodell alapja, a család meg a fogyasztói társadalom és a gazdaság alapja. Magyarul az egész csak a pénzről szól..