Apám alkoholista, tör-zúz, megver minket életveszélyes itt lenni! Segítstek mit tehetnék, hogy végre változzon a helyzet?

Nem emlékszem mióta megy ez így, valószínűleg mindig is ez volt a helyzet (21 éves vagyok). De mostanában egyre rosszabb! Apám már hétköznap délutánonként is iszik, ha úgy ér haza a munkából. Hétvégén, szabadnapokon, ünnepnapokon MINDIG iszik. Ilyenkor nem elég a sok mocskolódást és csúnya beszédet, alaptalan vádakat hallgatni még csapkod is, összetöri a dolgokat. Emellett agresszív és most már anyának is nekimegy. (Engem kiskoromtól fogva kb. 18-19 éves koromig rendszeresen vert. Azóta megmondtam, hogy feljelentem így már csak ritkábban emel rám kezet...ez azelőtt mindennapos volt.)

Többször késsel támadt rám, fenyegetőzött. De mostanában is ez van, csak épp vascsövekkel, deszkákkal, lapáttal, ami kéznél van.

Múlt hétvégén azt hittem véget ér a dolog, mert annyira összeverekedtek... de nem. És most újra itt a hétvége!!! Már most, péntek este is ittas volt. Nem írom már le, hogy miket kell még pluszba elviselni ilyenkor... képzeljetek el mindenféle undort keltő dolgot. Pl. a wc környékén (jó esetben csak ott) stb. Már ki vagyok idegileg!

Stresszes vagyok, gyógyszert kell szednem a vérnyomásomra, a szívemre, nyugtatót, altatót stb. De nem érnek semmit ilyen élet mellett! Eddig még kibírtam valahogy, de most már egyre komolyabb a probléma.

Mit lehet ilyenkor tenni? Nincs pénzünk, nem tudunk hová elmenni. Másrészről anyám nem tudom mit akar, folyton mondja, hogy elválik de csak nem tesz lépéseket soha. Múltkor is hatalmas veszekedés majd verekedés volt. Azt hittem megölik egymást, rettenetes volt. Anyám utána sírt, remegett ki volt teljesen. Erre múltkor megyek le és hallom telefonon beszélnek, mintha mi sem történt volna. Ezt sem bírom megérteni! Én nem szólok apámhoz, megmondtam felőlem belefulladhat az italba, annyira gyűlölöm! Boldog lennék, ha végre véget érne ez a sok szenvedés.

Sajnos nem tudok hová menni, mert még érettségim sincs, ráadásul vidéken élünk. Haverjaim vannak, de olyan barátaim akikhez mehetnék nincsenek. Se rokonok, senki. Másrészről ha lenne is lehetőségem elmenni nem merném itt hagyni anyámat!

Kérlek segítsetek, mondjatok valamit, mit lehet ilyenkor tenni?

Vagy legalább amikor a nagy veszekedés, verekedés van akkor mit csináljak? Nekem nincs telefonom, de múltkor elvettem anyáét és hívtam a rendőrséget. Valószínűleg fel is vették, hallhatták is mi folyik, mert apám folyton szövegelt de anya mondta, hogy ne hívjam őket így le kellett raknom. Nem tudom, de mindig azt mondja, hogy ki ne merjem hívni őket. Egyébként azon csodálkozok, hogy a szomszédok miért nem hívják ki őket soha. (Sokszor mondják, hogy hallották az ordítozást...)

Nem akarok tovább így élni, mit csináljak?

Ha kihívom a rendőrséget mi történik? Vagy azzal csak rontanék a helyzeten? Kell olyankor fizetni (mert akkor anyám is nekem esik még pluszban)?

Vagy mégis mit csináljak már, hogy megszűnjön ez a helyzet?

Eddig is zavart, de most, hogy már a szívem is ráment és ennyi bajom van egyszerűen nem bírom tovább. Ráadásul így sosem lesz normális életem, mert sosincs pénzünk és nem haladunk semmire sem. Nem tudom anyát mennyire érdekli a dolog, mindig csak annyit mond, hogy majd megbeszéljük de most ezért vagy azért nem ér rá.

Elnézést a hibákért és, hogy sok lett. A kérdést is többször ki akartam már írni, de sosem tudtam hogyan tegyem. De most annyira rettegek a hétvége miatt, hogy gondoltam kiírom csak történjen már valami!

Ja és sajnos az sem megoldás, hogy elmegyünk hétvégére, mert nincs hová. Ráadásul nappalra is hiába mennénk el, mert délután és este kezdődik a dolog és néha ez megy hajnalig.

Nem lehet ilyenkor elvitetni apámat? Közveszélyes, tör-zúz megver minket! Régen sokszor annyira megvert, hogy több hétig nem mehettem iskolába, orvoshoz is egy tubus alapozóval az arcomon mentem el kiiratni magam. De sajnos olyan kis hülye voltam, hogy nem szóltam az iskolában sem így semmi bizonyíték. Mostanában pedig már nem hagyom, hogy megüssön (bár mindegy, mert ha nagyon akar így is megüt, ha csak anyám oda nem ugrik).

Mindenki azt mondja, hogy a rendőrség ki sem jön vagy ha ki is jönnek semmit sem tesznek. Tényleg semmi lehetőség? Ilyenkor nem lehet semmit tenni? Hogy éljük akkor túl, vagy mégis mi legyen?

Már arra is gondoltam, hogy jobb lenne ha megölném magam de nekem ez nem megy. Valahogy nem akarom. De én nem bírok ki még egy hétvégét! Megint ott kell állnom felettük, mert félek, hogy megölik egymást! Mert ha hallom, hogy veszekednek és csapkodnak muszáj vagyok megnézni mi történik. Próbáltam, hogy a szobámban maradok (persze csak addig amíg apám egyszercsak úgy nem dönt, hogy na most mindennek én vagyok az oka és akkor kirángat. De inkább megyek magamtól, hogy a szobámat ne verje szét.) Szóval ha itt maradok akkor minden zajra azt hiszem, hogy valami hatalmas baj történt és fáj a szívem, nem kapok levegőt, rettegek. De ha ott vagyok és szólok fejezzék be akkor apám folyton sérteget, mindennek elmond, megjegyzéseket tesz a külsőmre, mindenre.

Teljesen ki vagyok borulva, már gondolkodni sem bírok, hogy mit csináljak. Múltkor a nagy verekedés közben egyik pillanatban féltem, hogy nehogy anyának baja essen a másikban pedig majdnem elájultam. Annyira fáradtnak és üresnek éreztem magam, azt hittem ott alszom el rögtön.

Azt akarom, hogy vége legyen ennek. Még így is ha végre lehetne normális életem hosszú évek kellenének, amíg rendezném magamban a dolgokat. Totál ki vagyok, minden bajom van, nem vagyok képes semmilyen kapcsolatot kialakítani az emberekkel, legszívesebben egyedül lennék.

Az sem fér a fejembe, hogy ha apám issza azt a mérhetetlenül sok italt és szívja a napi 2-3 doboz cigarettát akkor miért nekem kell szívni a füstöt és miért én vagyok beteg? Szóban ezt el sem tudnám mondani, mert annyira ki vagyok akadva a dolgon, hogy nem tudok megszólalni.

Mindegy, inkább abbahagyom mert így csak megint fáj a szívem és egyre rosszabb.