Mi a baj velem? Van esély rá, hogy megváltozok?

Végső elkeseredésemben írok! Egyszerűen nem értem magam! Folyton rosszul választok! És újra és újra összetöretem a szívem … A tipikus rosszfiú pasik jönnek be, a kigyúrt, különleges, már messziről kitűnik a tömegből, van benne valami más, valami vad, valami megfoghatatlan ránézek és kell nekem… És persze onnantól kezdve, hogy összejöttem egy ilyen pasival félelem az életem hogy mikor csal meg stb. és persze azt akarom, hogy miattam változzon meg, hogy már ne keljen neki más nő, ha én vagyok mellette. Az ilyen pasik nem keresnek olyan gyakran, hagynak levegőhöz jutni, nem fojtanak meg és nem csöpögnek egész nap! Nem olyan gyengédek és nem mutatják ki könnyen az érzelmeiket! Azt gondolom, hogy tökéletes számomra, de mégis a kapcsolatba azt érzem, hogy ez a szabadság, amit kapok tőle, túl sok, nem törődik annyit velem és kicsit több figyelemre vágynék, néha még kicsit magányosnak is érzem magam! De mégis ők kellenek, aztán a végén természetesen összetörik a szívem! (Egyébként egyáltalán nem vagyok szerelmes típus, nagyon nehezen leszek szerelmes, nem adom könnyen magam rendesen megdolgoznak értem de ahogy megkapnak, ahogy azt érzik hogy az övék vagyok már rám is unnak!) Nagyon sokat szenvedtem már, nagyon nehezen viselem a szakítást, meglehetősen ragaszkodó típus vagyok illetve a megcsalást nem tudom megbocsátani! (Mivel én soha nem csalnám meg a párom, de velem mégis megtették 1 évbe telt mire sikerült feldolgoznom) 1évig nem volt senkim, mert féltem újra szerelmes lenni és nem tudom miért, de más „normális” rendes pasik nem érdekelnek! Pedig volt, hogy egy rendkívül aranyos pasival kezdtem aki bármit megtett volna értem, mellette nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog életem lehetett volna, de mégse kellett kemény 1 hónapig bírtam mellette, sok volt a ragaszkodása, az állandó telefonhívások, hogy már az első hét után éreztette, hogy imád hogy én vagyok a legfontosabb és hogy állandóan velem akart lenni!

Most azt érzem, hogy inkább egyedül leszek, hogy inkább nem kell senki, de többet nem akarok fájdalmat érezni!

Egyszerűen nem értem magam, miért töretem újra és újra össze a szívem? Van esély rá, hogy megváltozok? Vagy ez lesz a vesztem? Néha azt érzem, hogy én soha nem leszek boldog!