Hogyan viselitek a távkapcsolatot? Mit csináltok mikor nagyon ott kéne, hogy legyen de még sincs ott?

Ó... sajnálom, szörnyű napod lehet...

Telefon... vagy tényleg valaki jó barátnő, szülő átsegíthet a mai napon. Hosszú távon meg... hát ti tudjátok, mennyire működik a távkapcsolat... De el tudom képzelni, mennyire hiányzik neked... :(

Rosszul...1 év mindennapos találkozás,együttalvás után messzebb kerültünk (hazaköltöztem nyárra,70km)...első hét még elment,második héten meló után hol én,hol ő jött estére (hétvégi 2 együtt töltött napon kivül)...nyári fizum elment benzinre...

következő nyáron már anyámék javasolták,h ne költözzek haza,hanem inkább keressek ott melót,és hétvégére együtt menjünk látogatóba

nem birnám amit sokan..

24/N

Én ma pontosan ezen gondolkodtam, hogy meddig lehet csinálni. Mi két évet úgy töltöttünk el, hogy mindennap találkoztunk, 3. évben egyetem miatt szétváltak az útjaink (egyik szak nem volt ott, ahol a másik) Eleinte nagyon nehéz volt, szinte minden alkalommal sírtam, mikor el kellett búcsúznunk a busznál...Pedig volt tanulni valóm, barátaim, szerettem az egyetemet...Azóta eltelt 2 év...biza nehéz dolog, hogy amikor megölelnéd nincs veled, tudom milyen:(

Ma reggel negyed 5 kor felkeltünk és zokogni kezdtem, mint egy 3 éves, hogy nem akarok visszajönni. gondolom ezekre rájön a stressz, hogy vizsgaidőszak van, s hogy egy fantasztikus családi hétvége után vagyunk. Ilyenkor a legnehezebb visszarázódni...Amikor napokig úgy alszom el a mellkasán, amikor napokig hallgatom, ahogy szivat, s mindenféle vicceket mond, hogy jó kedvem legyen, amikor együtt eszünk, sétálunk stb...És akkor vissza jövök ide, itt egyedül eszem, egyedül alszom, egyedül csinálok mindent, alig eszem, mert egyedül nem szeretek...:-S

S bele gondolok abba, hogy "mi lenne ha..." de ebbe jobb ha nem gondolok bele, mert csak szomorúbb leszek.

Az az igazság engem nem derogál hogy féltékeny vagyok, vagy, hogy attól félek, hogy bármi rosszabb lesz a kapcsolatunkba. Mióta távkapcsolatban élünk sokkal megértőbbek vagyunk, türelmesebbek és sokkal jobban értékelünk minden együtt töltött percet...

Mikor nagyon kéne, de nincs ott...most pl. eszem egy kicsit aztán vetem bele magam a tanulásba, kedden este ismét Vele lehetek pár órácskát, ha minden jól megy...utána meg 1 hónapig nem találkozunk:-S

Mi jövőben ha minden jól megy összeköltözünk, államvizsga után nem várok egy percet sem tovább. Ő a mindenem:)

Kívánok Neked is kitartást, remélem sikerül gyakrabban találkoznotok!

21-L

Mi így kezdtük a házasságot, illetve együttjárást. Házasság lett, még utána sem lehettünk együtt, mert külföldre mentem és várni kellett a papírokra, hogy hivatalos lehessek. Nekünk valahogy nem volt nehéz. Talán az abszolut bizalom és szeretet, tisztelet egymás iránt. Sajnos ami nehebb volt ezeknél, hogy a férjem sajnos beteges, és akkor is volt, hogy kórházban volt. Azóta nyaranta nem vagyunk együtt, sokszor kórházban köt ki. Nem mindig ugyanazzal, és nem tudjuk előre. Már már félek hazamenni, már ő is említette, hogy na mi lesz legközelebb a baja miért mehet a nyáron kórházba. Nincs neki senkije itt mármint család. Munkatársak vannak, ha kell segítenek neki. Nekem ez nehéz, mert nem szaladgálhatok vissza ilyenkor hozzá. De felnőtt vagyok, megbeszélem magammal, tartom a kapcsolatot napi szinten szinte. Erősnek kell lenni, pozitívnak kell próbálni lenni. Egyszer lent, egyszer fent. Bolhából nem elefit csinálni. Ha pedig nagyon nem megy mégsem, akkor olyan párt találni, aki közel van, és a terv ez is marad.

Légy erős, foglald le magad, és írj neki , és tarts kapcsolatot azokkal akik körülötted vannak ők átsegítenek a legnehezén.