Annyira nem bírom már, de képtelen vagyok elhagyni. Mit tegyek?
A barátommal 5 éve vagyunk együtt. Ha együtt vagyunk, akkor nagyon jó vele, figyelmes, kedves, de ha külön vagyunk, csak a barátaival akar lenni, és nem is foglalkozik velem. Nekem pedig szükségem van rá. Ha nem is egész este, amit különtöltünk, de lehetne egy időbeosztás, hogy x időt játszik a haverjaival (mert számítógépen játszanak) utána meg velem játszik. Pár hónapja elvette az egyetlen barátomat, aki tudta őt ilyenkor pótolni. Ő azóta nem szól hozzám, a barátom pedig nem fogja fel, hogy elvárom, hogy adja meg nekem azt, amit az a haverom adott meg.
De erre sehogy nem tudom rávezetni, pedig már beszéltem vele.
Mit tegyek?
Nem az a bajom, hogy nem CSAK velem foglalkozik... hanem hogy tegnap este a haverjai előtt oltott le, hogy mennyire béna vagyok. És ma először közölte, hoyg 3 ember szórakozását rontottam el, miután visszavágtam az oltásokra (addig kedélyesen beszélgettünk a haverjaival). Aztán bocsánatot kért.
Az a srác volt a legjobb haverom, és neki hála nem áll szóba velem, mert a barátom féltékeny volt rá, és még most is az. A többi barátom inkább bulizik, iszik, vagy dolgozik. Akik buliznak, ők 3 évvel fiatalabbak, mint én, és szívesen vennék, ha velük lennék, de hívni nem hívnak sehova. A korombeliek pedig már vagy dolgoznak, vagy nem egy városba lakunk, és amikor itthon vagyok anyummal, nem tudok velük találkozni.
Emiatt van, hogy csak ő van, mert az estéimet itthon csak számítógépes játékkal tudom lekötni, és a haveromon kívül, csak ő játszik még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!