Eleg csunyan beszelek anyummal, de nemtudok mas lenni, de megis szeretnek. Hogyan?

Ez azért alakult ki, mert Anyukád is ingerült, kiabál Veled, cseszeget, stb.? Vagy csak Te vetted a fejedbe, hogy nem ért meg?

Lehet, jobb lenne, ha egyszer mégis bocsánatot kérnél, vagy ha a "bocsánatot kérek" nem megy, legalább annyit mondanál, hogy sajnálod. Ha ez sem megy, talán az is elég lehet, ha többet nem beszélsz vele így, főleg nem ok nélkül.

Ha ingerült Veled, és visszakiabálsz, annál rosszabb lesz. :(

Még csak 16 éves vagy, simán meg tudsz változni, ha akarsz. És ha Anyukád látja Rajtad az igyekezetet, biztos ő is másképp fog Hozzád állni. Törd meg az ördögi kört

Sok sikert!

Erőltesd meg egy kicsit magad! Ha úgy érzed, hogy vissza kéne neki szólnod, inkább fojtsd magadba! Segíts neki kicsivel többet a házimunkában, és próbálj meg neki engedelmeskedni! Az is fontos, hogy lássa rajtad az igyekezetet. Aztán idővel úgyis kialakul ez a dolog benned. :) Régen én is ilyen voltam, sőt, édesapámmal nem tudtam meglenni egy légtérben, annyira nem értettük meg egymást. Ha ő bejött, én kimentem, és fordítva. Ma már tudom, hogy ez nem azért volt, mert nem szerettem őt, vagy ő engem, hanem mert én nagyon hasonlítok őrá, és mindkettőnknek erős akarata van. Ezért mindenből csak hangos kiabálás meg ajtócsapkodás lett. Lehet, hogy nálatok is hasonló a helyzet, én ezt nem tudom. Azóta pedig nagyon sokat változott a helyzet, ma már szinte csüngök rajta, annyira szeretem őt. Minden nap kell legalább egy ölelés tőle, és folyton beszélgetünk, meg nevetünk. :) Sok mindenben egyetértünk, amiben meg nem (nem is tudom, hogy van -e ilyen), az egyszerűen nem kerül szóba. Nem mondom, hogy mostanában már egyáltalán nem szoktunk veszekedni, meg nem szólok neki vissza indulattal, vagy édesanyámnak, de sokkal jobban tudok figyelni magamra, és kezelem az indulataimat. Én szoktam olykor nyugtatni őket, hogy nem kell veszekedni. :)

Szóval azt tanácsolom neked, hogy - lehet, dedós módszer, de - kezdj el magadban számolni! Még csak nem is kell 10-ig, ahogy az "szokás". Csak próbálj meg ne egyből visszaszólni, hanem egy kicsit várni! És a másik megoldás, hogy ha benned is van a visszaszólhatnék, akkor se nagy hangerővel tedd, hanem halkan, vagy normális beszédtempóban!

Végső megoldásként, ha tényleg nem tudsz vele meg magaddal mit kezdeni: vonulj vissza a szobádba, és légy egy kicsit egyedül, majd ha lehiggadtál, menj ki, és elég, ha csak a tekinteteddel, meg egy öleléssel bocsánatot kérsz, ha kimondani olyan nehéz.

Szerintem 16 évesen még pont abban a korban vagy, hogy - sajnos - ez valahol természetes... Tudom, te is tudod, nem kéne annak lennie... De fog változni a helyzet! Főleg, ha te is akarod!

Azt pedig ne mondogasd magadnak, hogy "úgysem ért meg, úgysem ért meg", neveld rá magad az ellentettjére: "ő is volt gyerek, ő is volt ennyi idős, mint én, ezt neki is meg kell értenie", ezt akár mondhatod is neki.

Hajrá :)

Nekem a lányom 14 évesen elmondta, hogy érzi, hogy kezd ilyen idétlen lenni, mint a 14 évesek szoktak. Később szólt, hogy már teljesen olyan, és neki a legnehezebb elviselni magát(nekünk se volt könnyű) Aztán elmúlt.

Próbálj direkt nagyon enyhe kifejezéseket használni, ha mérges vagy. Mint a Johni a dzsungelben(RTL): tudod, te mi vagy? (legszívesebben megölte volna helyben) egy egy ..egy ..MAJOM. eltorzult arccal: egy NAGY majom.

Mondj ilyeneket, hogy "anya ez....NEKEM ROSSZUL ESETT"

ez..KELLEMETLEN.. minél gyengébb szavakat keress, amit nem is használsz máskor.Cizellálhatod:(mintha cifráznád az ördögöt a Jóistent meg az anyját)..ez..ROPPANT KELLEMELEN...KISSÉ ZAVAR!!..VALAMENNYIRE BÁNT..

Leld kedved az egyre enyhébb kifejezések gyűjtésében..de ezt csak átmenetileg, amúgy jobb lenne leszokni.

Amikor nem vagytok idegesek, kárpótold: menj el vele női dolgokat próbálgtani, parfümöt fújkálni, nézegetni

Főzz neki teát, kávét, üljetek le 10 percre, és cseverésszetek barátnős dolgokról, pletykáljátok ki az ismerősöket, beszéljetek meg kis szépségeket az életről, mint egy kibújó virág, vagy egy érdekes szabásvonal, egy furcsa mozdulat.

Hozd össze hasonlóan eldurvult barátnőid édesanyjaival, hadd beszéljék meg, hogy nem az ő kislányukat cserélte ki a lidérc [link] hanem ez csak életkori sajátosság

Néha váratlanul mosogass el, vagy süss egy muffint, mire hazaér, hadd érezze, hogy igazából szereted, csak a hormonok maguk alá gyűrtek.

Én a lányomnak időnként kedvesen felajánlom, hogy felkenem a csempére..anyukádnak is ezt kéne. Túl érzékeny.

Nézzétek meg időnként együtt a Pimaszokat(kamaszok)(asszem viasat) Utána meg a sex és Ny, hadd rendeződjön a vérnyomása.

Muszáj bocsánatot kérni.Nem vagy már kisgyerek. Ha nem tudod kimondani, írd le rajzolj mellé virágot, és dugd az orra alá. De szinessel!!!!

Íratkozz be jógatanfolyamra!

Pár hét múlva változni fogsz.

Sétálj sokat a friss levegőn! Még jobb lenne együtt anyával.

Kicsit rosszak az idegeitek. Menjetek el úszni együtt! Vagy kirándulni. Nagyon lebecsüljük a testi szükségletek fontosságát. Ha mindketten kiegyensúlyozottabbak lennétek, jobban tudnád(_tok) szabályozni a mondataitokat is. És a közös jó élmény könnyebben átsegít a rossz perceken.

nem arra gondoltam lányos téma alatt hogy magadról

csak olyan könnyed témákról ami téged is őt is érdekel, de nem érint egyikőtöket se személyesen.

Mindegy frizura foci vagy az eső, csak töltsetek 10 percet naponta kellemes csevegéssel. És ez azt az érzést kelti, hogy ha nyugodt vagy akko r élvezed a társaságát. És könnyebben túlteszi magát a sértéseken, amíg megtanulsz uralkodni magadon.

Néha mondhatsz olyanokat, hogy ti olyan jók vagytok mint az olasz családok a filmeken:kiabáltok hangosan, de nagyon szeretitek egymást.

Addig is míg visszafogottabb leszel, kárpótold őt más időben. Figyeld meg mi váltja ki belőled rajta, s egyszer nyugodtan beszéljétek meg!

Nyugodtan(NYUGODTAN!) mondhatod néha: ne haragudj, most nagyon rossza kedvem, beszéljünk erről később!

röviden, udvariasan. Ezt ő is megérti