Baj ha csak ennyire tartom a kapcsolatot a családommal?

Nekem nem.. Én sem találkozom apámmal pl gyakrabban, már lassan 3 hónapja nem találkoztunk, nem vagyunk rosszban, de én nem igénylem hogy találkozzam vele csak úgy... Anyámmal egyelőre olyan a helyzet hogy naponta, de hetente pár nap tuti látjuk egymást, de ha "felnövök" vele sem hiszem hogy gyakrabban találkoznék majd. Nekem nincs rá igényem, és lesz jobb dolgom is.

Szóval szerintem nyugodtan menj olyan sűrűséggel hozzájuk ahogy neked jó. 20N

Kinek panaszkodjanak szerencsétlenek,hát jó hogy a sajá lányuknak....A párod szülei neked meg jó hogy nem fognak, mégiscsak idegen vagy...

Felneveltek annyi jár nekik hogy meghallgatod őket, ne légy már ilyen bunkó....

(Én csak azért járok hetente haza hogy szegény mamámékat meghallgassam ,mert nem nagyon tudják kibeszélni a bajaikat...pedig 150km lakom)

Szia, most én a saját példámmal jövök 19 éves vagyok itthon élek szüleimmel tervezem az elköltözést, csak jött egy nagy bökkenő szeptemberig kaptak anyuék haladékot hogy addig vagy kifizetnek 700ezer forintot hogy kapjanak 500ezer fornit támogatást vagy szeptemberben viszik az 5 éves hugom intézetbe és ők meg mennek az utcára. anyum kap havonta 35 ezer forintot mert tiltják a számláját nevelőfaterom kap 63 ezret. mindkettenn dolgoznak, önkormányzatnál és egészségügyben. Vagy a számlákat fizeti anyu vagy a családnak tesz le ételt az asztalra. Eddig gyüjtöttem albérletre hogy legalább a kauciót kitudjam fizetni de azt a nem sok pénzt (120ezer) azt odaadtam anyumnak hogy fizessen ki valamit csak hogy nekik jó legyen, én nem teszem meg hogy cserbe hagyom.

A kérdésedre a válasz igen baj ők a szüleid bármennyire panaszkodnak ha ők nincsenek te sem vagy, nem azért kell menni hogy segítsd őket és nem azért hogy jaj már megint panaszkodnak hanem azért mert örülnek ha ottvagy mert 18 évig ŐK neveltek

Szia!

Mielőtt válaszolók, tudom, úgy is le fogtok pontozni :S

75 km-re lakom a szüleimtől, és havi 1-szer megyek haza. 2,5 éve jöttem el. Az elején 2 hetente mentünk. Egyik hétvégén az én szüleimhez, másik hétvégén anyósékhoz. Aztán besokalltam, mert nem volt saját életünk. Hétvégére nem tudtunk programot szervezni, nem volt időnk egymásra.

Azóta havi 1 mindenhova.

Nálunk akkor ritkultak meg a látogatások, amikor anyu munkanélküli lett.

Folyton panaszkodott, hogy nincs pénz erre, nincs pénz arra, de nem akart elmenni dolgozni. Az elején adtam neki egy kevés pénzt, a végén már azért üvöltött velem, mert szerinte az egész fizum oda kellene adnom nekik, mert gyerekként az a dolgom, hogy segítsem a szüleim. Emiatt ő 2 éve nem megy el dolgozni, hanem egész nap a tv előtt ül, és bagózik. Ha felhívom, csak nyávog, hogy neki milyen rossz. Hja, én 12 órázom, ő meg egész nap otthon veri a valagát.

Ha rászóltam, hogy menjen el dolgozni, én voltam a rossz, amiért nem vagyok képes eltartani őt. Az elején még mindennap hívtam, most már csak akkor hívom, ha jól viselkedik.

Nekem is vannak rossz napjaim, és tudom, jól esik néha valakinek kiönteni a lelkem. De nálam ez úgy működik, hogy kipanaszkodom magam, erőt veszek, és talpra állok. Ő viszont csak folyton panaszkodik. Ha elkezdi, fogom, és leteszem a telefont, és pár napig nem keresem!

DE! mellette a tesóimat mindig felhívom, mert szeretem tudni, mi van velük.

És ha otthon vagyunk, egy kávé mellett kisírhatja magát nekem anyu.

Csak az a rossz, hogy miután ez megtörténik nem változik semmi.

De mégiscsak a szüleim, és bármilyenek is, én szeretem őket. És emiatt veszek erőt magamon, hallgatom végig a nyávogást, még akkor is, ha tudom, utána nekem is napokig rossz kedvem van.

Szóval vegyél magadon egy kis erőt, mert gondolom, amíg pici voltál, nekik is voltak olyan napjaik veled kapcsolatban, amikor csak "fájdalmat" okoztál nekik, és mégsem fordultak el tőled.

Szerintem baj. Egyszerűen fontos, hogy az ember tartsa a kapcsolatot a családjával, és nem csak telefonon.

Én is lusta vagyok, ráadásul nagyon messze laknak (csak oda 4 óra), de azért egy hónapban egyszer igyekszem meglátogatni őket.

És ami fontos: igyekszem úgy szervezni, a testvéreim is bevonva, hogy olyankor ne csak a panaszkodást hallgassuk (az ugyanis náluk is megvan :S), hanem csináljunk meg valamit, ami már azért nehezebben megy nekik. Múltkor például festettünk (nem az egész házat, de legalább egy részét), most meg megyünk majd eprészni, hogy ne anyukámnak kelljen hajolgatni a kertben. Ilyenkor látszik a szüleimen, még ha nem is mondják, hogy nagyon örülnek, hogy a gyerekeik mennek segíteni nekik.

És ez nem pénz kérdése. Nem is az örökségtől vagy bármitől függ. Egyszerűen az embernek muszáj segíteni a szüleit.

De a segítség nem csak anyagi dolog lehet. Sokszor már az is az, ha meghallgatod a panaszaikat.

Én 9 hónapja költöztem el, most 85km.-re lakom tőlük.

Eleinte mentünk 2 hetente mert ezt kötötte ki anyu, de miután már nem volt diákom, egésszel azért egy oda -vissza út 2-nknek 6600, és így maradtunk abban hogy havonta egyszer megyünk, általában reggel megyünk este jövünk, de van hogy maradok hétvégére ritkán.

De 10 óra meló mellett annyira nem volt egyszerű.

Most ők jönnek, és majd megértik hogy majd jövőhónapban megyünk mert nincs állásom és pénz se most arra hogy ebben a hónapban mi is menjünk.

21/L

Hát ha így viselkedne anyum én se járnék sűrűn le, ne haragudj.

Egyébknt minden nap beszélünk telefonon.