Ezért engem el lehet ítélni?

Egyébként az is lehet, hogy gyerekként el voltál kényeztetve. Nem vagy egyke?

Ugyanis felelősséget nem igazán akarsz vállalni, az látszik. És ez általában az elkényeztetett egykékre jellemző.

A szüleid egy hazug világot állítottak eléd példának, egy olyan világot ami nem valódi. Elhitették veled, hogy létezik tökéletesség, és hogy amíg azt meg nem találod, ne elégedj meg semmivel... Elhitették veled, hogy mindig minden lehet rózsaszín, és mindig minden végződhet jól...

Na befejeztem :)

Jaj hagyd már ezt az "elítélendő" marhaságot!!

Elítélendő? Ez a kedvenc szavad??? Nem mindegy, hogy ki mit mond? Ítélkezni könnyű, azt mindenki tud.

Figy megfejtettük ezt a dolgot, el voltál kényeztetve. Nem ráhibáztam, hanem adta magát a dolog.

Ez megváltozni nem fog. Ez nem olyan dolog amit majd az idő megold. Nem oldja meg, sőt. Ahogy megy az idő, csak egyre frusztráltabb leszel.

Ezen csak te tudsz változtatni.

Először is egyedül kéne élni. Mindenért felelősséget vállalni. Az ilyen típusú emberek legtöbbször kifelé nagyon önbizalommal telinek tűnnek, igazából meg tele vannak kétségekkel. Olyannyira, hogy inkább bele sem fognak semmibe, nehogy kudarcot valljanak.

A mai napig a szüleidre támaszkodsz? Suli? Munka? Önálló élet???

Ezt mind magadnak kell megteremtened, mert különben sosem lesz igazából önbizalmad. A felelősségvállalás a kulcs. Kockázatvállalás, csalódás, veszteségek. Ezekből tanul az ember, ettől lesz gerince.

Máshogy sajna nem megy.

Nem kell elítélni. Én (F) is így voltam a párom előtti kapcsolatokkal, hogy voltak lányok, akikkel együtt jártam, nem egyéjszakás, hanem komoly kapcsolatok voltak, ottalvással stb. Mondjuk egyikükkel sem költöztem össze, de intenzív, többekkel mindennapos kapcsolatok voltak. De amikor megismertem azt a lányt, aki a mai napig a párom, akkor teljesen másképp éreztem. Az előtte lévő szerelmek csak langyosvizek voltak ehhez képest. A mostani kapcsolatom idén nyáron lesz 13 éves, de össze mi is csak két év után költöztünk. Igaz, hogy előtte is olyan közel laktunk egymáshoz, hogy az egymásnál alvások és a mindennapos találkozások megvoltak.

Egy 24 éves nő nyugodtan létesíthet "félkomoly" kapcsolatokat, hogy ne nézzék ribancnak, hogy csak a bszaásért találkozik hapikkal, de ugyanakkor még nem érzi magát vagy/és a pillanatnyi partnerét alkalmasnak egy élethosszig kitartó életközösséges párkapcsolatra.

06.36

"De facto ha valaki tisztában van azzal, hogy mivel jár egy összebútorozós elkötelezettség és még nem érzi eljöttnek az időt rá, az sokkal "felelősebb" gondolkodás, mint az, aki 19 évesen nyakig ugrik egy házasságba, összeabsz 3-4 kölköt aztán depressziós lesz és 3 év múlva elválik és telepanaszkodja a környezetét, hogy szegény ő, hogy kiabszott vele az élet. "

Gratulálok, valóban csak ez a két lehetőség van! LOL

Akárhogy is csűröd-csavarod, számomra teljesen egyértelmű, hogy a kérdezőnek a felelősségvállalással vannak gondjai. Miután leírta, hogy mi van, rákérdeztem, hogy egyke-e és elkényeztették-e a szülei. Kiderült, hogy igen! Nem ráhibáztam, hanem ez tipikus tankönyvi példa.

Nem arról van szó, hogy ő felelősségteljesen nem ugrik bele egy kapcsolatba, hanem arról, hogy már az első pillanatban eldönti, hogy nem-nem ebből nem lesz semmi!

Olyan ugye nincs, hogy valakiről az első pillanatban meg tudom mondani, hogy leélem-e vele az életemet, vagy nem. Normális esetben az ember ismerkedik, ha valaki szimpatikus és sok a közös vonás, akkor randik, stb. És ha fejlődik a kapcsolat, akkor majd minden szépen kialakul. De ha valaki az első pillanatban kategorikusan kijelenti, hogy na összeköltözés és gyerek meg házasság na az nem, ott valami van a háttérben.