Szerényebb körülményekből származó lányok gazdag családból származó férfihoz hozzámenve éreztétek már magatokat kelletlenül?
Gyermekként ismerkedtünk meg, akkor az embert még nem érdeklik az anyagiak. Én nem tudtam, hogy csóró vagyok, mert úgy is mindig boldog voltam, ő nem tudta, hogy tehetősebb, mert számára meg az volt természetes.
Fiatal felnőttkorban jöttünk össze, de a gazdag háttérből max. hitelt fogadtunk el, a többit saját szorgalmas munkánkkal értük el. Még az esküvőnkre kölcsönöztek, azt a menyasszonytáncból és egyebekből szinte azonnal visszaadtuk.
Az volna kellemetlen, ha nem dolgoznék ugyanannyit, mint ő, azt tényleg szégyellném. Még úgyis, hogy főleg én vagyok a gyerekekkel is.
én elég jól szituált családból jövök, a párom kevésbé. mégsem hüledezett és csodálkozott, mikor meglátta, h milyen lakásunk és nyaralónk van. örült, hogy ott lehet velem. nem irigykedett vagy feszengett.
a vagyoni különbség nem tud olyan mérvadó lenni mint a neveltetésbeli. ha utóbbi stimmel, akkor lehet akár a panelből is palotába férjhez menni.
Nem.
A családi hátterem egy katasztrófa,de saját erőmből lediplomáztam munka mellett,saját magam fenn tudom tartani,értelmes,okos talpraesett nő vagyok,aki nem hatódik meg a puccos dolgoktól...
párom is nézett nagyokat amikor nem estem hanyatt a kocsijától,vagy a drága ajándékától...
A szülei sem éreztettek soha semmi negativumot,hisz láthatták,hogy imádjuk egymást,kivétel nélkül mindig támogattak minket mindenben,sőt,ők biztatták páromat is hogy költözünk csak össze (én akkor albiban laktam,sokat volt nálam,anyukája szépen rá is szolt,hogy mit képzel,hogy nálam van rengeteget és egy forintot nem ad bele-nem kértem,megoldottam saját fizuból)
Szerintem hacsak nem egy élősködő pénzrehajtó buta valakit látnak a leendő menyben/vőben,akkor nincs ilyen probléma
24/N
Köszönöm a válaszokat. Igazából nem is az iskolázottságbeli különbségekre gondoltam. Nálunk a szüleim pedagógusok, a férjemé mérnökök. A kulturális háttér is ugyanolyan, színházba járó, művelt családból származunk.
Mégis amikor a palotájuk egyik szobájába beülök (pelenkázom a kicsit), akkor ledöbbenek a méregdrága cipősdobozokon, amelyek számunkra mindig elérhetetlenek voltak. Nekünk soha nem voltak nagyon márkás nadrágjaink, pólóink, mégis amikor pakolászom be a férjem ruháit a szekrénybe, akkor is csak lesek... (csak másfél éves házasok vagyunk, ezért nem szoktam még meg).
A technikai felszerelésen is ugyanez... anyósoméknál hatalmas plazmatv, porosódó kamerák, stb...
A párom el se tudja képzelni milyen lehet, hogy valaki dolgozott (mint én) az egyetem alatt, se azt, hogy milyen a jég hátán megélni. Nem szoktunk vitázni, de én azért látom ki honnan jött, mégha amúgy általában hasonlóan gondolkodunk is. Amúgy ő is mérnök, persze...
Felesleges kellemetlenül érezned magad.
inkább örülj hogy ha anyagilag bajbakerültök,akkor van aki tud segiteni.És egy egy picibabával nagyon nagy előny,hisz attól hogy te a jég hátán is megélsz,a picinek attól még jobb mindent megadni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!