Miért nem tudok szeretni? Miért félek ettől a kapcsolattól (is)? Mit tegyek? Szenvedek ettől az érzéstől, hogy üres a lelkem.

mi lett veled azóta kérdező? nagyon jól megfogalmaztasd mi bánt és én uebben a cipőben vok sajnos :(

sikerült megoldanod ? majd írj ha tudsz akár privátban is .

üdv,

egy sorstárs

Istenem, mennyi...

Na mindegy. Én úgy látom, hogy a válaszadók csak felszínesen értenek a pszichológiához.

Kezdjük ott, hogy a gyerek a szüleitől tanulja meg, hogyan kell egymást és önmagát szeretni.

Nos, én azt tanultam, hogy az anyám paranoid skizofrén, ezért apám mindig felsőbbrendűnek érzi magát az orvosijával. Az anyámnak dühkitörései vannak, és nem lehet hozzá érzelmileg közel férkőzni, mert eltaszít (nem lehet megölelni). Az apámtól próbáltam szeretetet kapni, de az meg elkezdett szexuálisan molesztálni. Ez kb. 10-20 éves koromig tartott, ja és 12 éves koromig alkoholista volt. Egy maximalista ember, aki önmagát sem szereti, ezért megpróbálja mások önbizalmát a földbe döngölni, hogy ő tűnjön a jobbnak. Ovis koromban anyám késsel támadt apámnak, de volt, hogy apám hazajött és szó nélkül fejbe dobta anyámat a lefagyasztott párizsival, vagy a fejére öntötte a kaját. Az anyám putriban nőtt fel, őt is zaklatta az apja. Szerintem meg is erőszakolta, és hiszem, hogy anyukám a családja miatt lett beteg. Még az általános iskolai végzettségük sem volt meg a szüleinek, az apja alkesz volt, az anyja egy bunkó (írni sem tud, de érzelmileg is bunkó).

Az apám szülei pedagógusok voltak, az 5 évvel idősebb bátyja orvos. Ha 9-est vittek haza (Erdélyben 10-es a max. jegy), már ment a tenyeres vagy a körmös az anyjuktól. Az apám anyja állandóan depressziós volt, és csesztette a környezetét.

Nos, ez csak egy kis ízelítő volt, hogy milyen általános okai lehetnek, hogy valaki felnőttként ismételget egy mintát a kapcsolataiban. Nem feltétlenül a kérdező a hibás. Én is 20 évesen öngyilkos akartam lenni, mert annyira utáltam magam, és mások épp csak az önsajnálatot látták bennem, mert csak panaszkodtam, de nem mondtam el, hogy milyen szenvedéseken megyek keresztül. Ja, testképzavarom is volt, mert apám már hájasnak nevezett, mikor 47 kiló voltam. És az átlagos alkatú lányokat is ledagadtozta, neki csak a modell alkatok tetszettek...

És sok más ismerősömnek is gondjaik vannak az érzelmi életükben, mert a szülei elváltak, a szülei gyakran érzelmi zsarolással élnek, nem lehet velük beszélgetni...stb. Hát, vannak nemnormális szülők, és a végén az utód érzi úgy, hogy az ő hibája, pedig többnyire nem. Legalábbis tapasztalataim szerint nem szokott véletlen lenni, hogy valami ellenállhatatlan kényszert érezz, hogy valamit ugyanúgy csinálj, amiről tudod, hogy csak elszúrod megint a dolgokat. Ez tanult viselkedésminta. Aztán majd az anyád csodálkozik, hogy egy semmittevő, alkoholista papucshoz mész hozzá, és majd kiderül, hogy az ő apja is olyan volt, és csak próbálja magában tagadni a dolgokat, ezért nem beszélget veled róla. Mert magára ismer...

Tudom, hogy már régi kérdés, de akár meg is mutathatod anyukádnak, hogy miket írtam. Még így is, hogy nem is ismerlek titeket, teljesen határozottan gondolom ezeket. Alapjában véve felháborít, hogy egy anya ne törődjön a gyermeke érzelmi életével.

Ja, és hát nekem is nehezemre esik feltétel nélkül szeretni másokat és magamat, mert csak akkor szerettek, ha jópofiztam anyámmal, ha minden megbocsájtottam, és nem hoztam fel többet, ha tűrtem apám alkoholizmusát, hogy állandóan kínoz a tanulással. Csak akkor voltam jó, ha majdnem mindenből 5-ös voltam, ha kivertem apámnak, és még sorolhatnám. De persze bármit csináltam, a végén mindig én lettem a hülye. Voltak jó pillanatok is, de ugye az senkit sem vigasztal, hogy az idő 40%-ában kedvesek voltak velem, és a többiben meg terrorizáltak. (Igen, mert sokszor volt, hogy nem tudtam aludni a veszekedésük miatt, vagy arra keltem, hogy apám mögöttem fekszik...)

Szóval ne legyetek előítéletesek, mert nekem már most gyanús, hogy az anyja ilyen tuskó, hogy elküldi valami lerázással.

23/N

Előző vagyok:

Ja, és tényleg az a megoldás, amit az előbbiek írtak, hogy jobban meg kell ismerned magad, és tudatosan kiiktatni a hülyeségeid, és azt keresni, amit akarsz.

De nem könnyű, az biztos...