Melyik a jobb? Az indulatos ember, vagy a szerény?

Nekem az a gondom, már jó pár éve, hogy ez a két személyiség harcol bennem. Vannak napjaim amikor a legvisszafogottabb vagyok, halkszavú, mindig meggondolom mit mondok, segítőkész, kedves..szóval minden ami jó, de ilyenkor gyakran aggodalmaskodom a jövőmön, tervezgetek, álmodozok. Máskor meg elég indulatos, gyakran durva (persze ekkor is saját magam vagyok, csak pl. nyersen megmondom mindenkinek mi a hibája, mit kéne tennie). Ilyenkor máshogy látom a világot is, sokkal boldogabb vagyok, nem érzem hogy terhelne semmi kötelezettség, a rosszban nem látom a rosszat csak a jót, sose tervezek, mindig azt csinálom amit épp akarok. Ha az indulatos napjaimon el próbálom nyomni magam, akkor rosszul érzem magam. Melyik a jobb szerintetek? Melyik személyiség? Vagy a kettő keveréke kéne?