Én vagyok túl "aktív"?

Még elég fiatal vagyok, 22 éves, de az egyetem mellett (orvosi) nincs sok túl időm, nagyon komolyan veszem már most a leendő hivatásom. Emellett igyekszem nyelveket tanulni, ehhez nagy segítség, hogy most külföldön tanulhatok, hangszeren játszom etc. Nem tartom sznobizmusnak, az én családom nem egy gazdag család, ráadásul szüleim nem tanulhattak anyagi okok miatt. Így én minden lehetőséget igyekszek megragadni és nagyon élvezem is, szellemileg teljesen kielégítőnek találom az életem. Szeretek sportolni és egyéb hasznos dolgokat is csinálni. Elég ragaszkodó típus vagyok, valahogy még se találok megfelelő párt...néha úgy érzem félnek tőlem, pedig ha valakitől, pont tőlem nem kell, bár határozott vagyok, párkapcsolatban abszolút nőnek érzem magam, szeretre vágyom. Mégis valahogy mindig az van, hogy úgy érzem olyan kis "nyámnyila" pasikat fogok ki. Én egyáltalán nem vágyom nagymenő férfiakra, ők is próbálkoznak, de nem az én világom. Magyarul: Normális, hogy úgy érzem sokkal "bátrabb" vagyok a férfiaknál? És én így már nem tudok annyira férfiként nézni rájuk. Pl. az összes kapcsolatomban, bár ők kezdeményeztek először, annyira bátortalanok voltak mindig, meg többször előjött az,hogy túlságosan "aktív" vagyok, hozzájuk képest,itt most értem ezt a tanulásra,de magánéleti dolgokra is, és sokszor kellett nekem önbizalmat fecskendeznem beléjük, pedig nem tartom magam nagyképűnek. Lehet én csinálok valamit rosszul? Sose éreztettem senkivel, hogy baj,hogy ő nem ilyen. Időt is szánok mindig a páromra, én szeretek körberajongani egy férfit,cserébe elvárom ugyanezt.