Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Adnátok tanácsot, mit tegyek?...

Adnátok tanácsot, mit tegyek? Egyszerűen a sírás kerülget, hogy semmit/senkit nem fogad el a családom.

Figyelt kérdés

20 éves lány vagyok. Idén leszek 21.

Két és fél hónapja van egy barátom, és szeretem is nagyon, de a családom nagyon nem fogadja el, mert szerintük: nem hozzám való, nem lehet vele megjelenni sehol, nem helyes, szabálytalanok a fogai, komolytalan, büfé szakos főiskolára jár, vagány, nagystílű...stb

Már volt egy 3 éves kapcsolatom,az akkori barátomat sem nagyon fogadták el, de most azt mondják szüleim, hogy sokkal jobb volt mint a mostani..

Kb fél évvel ezelőtt amikor megismertem, akkor 100%osan kijelentettem, hogy én biztosan nem fogok vele járni mert tipikus rossz fiúnak találtam, de utána megismertem rengeteget beszélgettünk..és bele szerettem:/áanyáék képtelenek elfogadni és ez fáj nekem:( mert én boldog vagyok vele nagyon, nem az a lényeg, hogy a lányukat boldognak lássák?Nem értem őket.

Meg akárhányszor találozni szeretnék vele, anya alig akarja megengedni, ez olyan ciki mert nem vagyok már taknyos tizenéves..

Tudtok tanácsot adni, hogy mivel fűzhetném meg őket, hogy hagyanak szabadon szeretni olyan embert akit én választok?:S


2011. ápr. 30. 22:41
1 2 3
 21/24 A kérdező kommentje:
köszi:/
2011. máj. 1. 00:41
 22/24 anonim ***** válasza:
Az én anyám is ilyen volt. Egyik sem tetszett neki, mindig le akart beszélni. Ő ne iszik, nem cigizik, csak azért mert nem milliomos, mint a drága húgocskám férje. Ott tartunk, hogy tavaly elköltöztünk a közelükből(nem velük éltünk), s 3 hét múlva ő lesz a férjem. Már sok ideje együtt vagyunk, 8 hónapja együtt élünk. Nekem nem a pénz számit(hiszen mindenki teremtse meg az egzisztenciáját), inkább a boldogságot választottam. Igy okt. óta nem is találkoztam vele, de nem is hiányzik, mert pokollá tette az életemet, jah és én 34 éves vagyok, nem 20. Állandóan bele akart szólni a életünkbe, meg közénk akart állni, hát nem sikerült neki:)
2011. máj. 1. 06:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 A kérdező kommentje:

Ma ebédkor kitört belőlem ez a nyomás, és elmondtam mindent.

Anya arra a következtetésre jutott-mivel lekötöttem magam 17-20éves kormig a volt barátommal- hogy most akarom bepotolni azokat az éveimet.

Elmondtam neki, hogy jelen pillanatban nekem erre a srácra van szükségem mert most ugy mond "meg vagyok örülve"és hajt az élet feltehetöleg 2-3év mulva lecsillapodok és akkor lehet belátom, hogy nekem milyen társra is van szükségem, de mondta igyekszik elfogadni, hogy most ilyen vagyok:)

2011. máj. 1. 16:39
 24/24 anonim válasza:

Szerintem, ha van rávaló akkor költözz el, de ígérd meg magadnak, hogy befejezed a fősulit! Nem a szüleid miatt, hanem magad miatt. Hidd el, károdra nem lesz.

Én is hasonló helyzetben voltam az anyámmal, rengeteget veszekedtünk, hasonló természetünk van, vagyis ha összevesztünk, egyikünk se ment a másik után megbékülni. Mindig az apám megbékített minket vhogy. Hosszú évekig veszekedtünk, nem egyszer ki is dobott a házból, hogy menjek ahova akarok, éljek meg abból amiből akarok, pedig ekkor még csak gimnazista voltam! Aztán elköltöztem a barátomhoz aki mostanra már a férjem, egyetemre járok, és babát tervezünk. Anyámmal is jó a viszonyom, sokszorhazajövök megnézni őt, járunk együtt vásárolni, moziba, vagy csak beülünk vhova ebédre. Szeretjük meg szerettük is mi egymást, DE: két dudás nem fér meg egy csárdában ;)

2014. jún. 29. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!