Adnátok tanácsot, mit tegyek? Egyszerűen a sírás kerülget, hogy semmit/senkit nem fogad el a családom.
20 éves lány vagyok. Idén leszek 21.
Két és fél hónapja van egy barátom, és szeretem is nagyon, de a családom nagyon nem fogadja el, mert szerintük: nem hozzám való, nem lehet vele megjelenni sehol, nem helyes, szabálytalanok a fogai, komolytalan, büfé szakos főiskolára jár, vagány, nagystílű...stb
Már volt egy 3 éves kapcsolatom,az akkori barátomat sem nagyon fogadták el, de most azt mondják szüleim, hogy sokkal jobb volt mint a mostani..
Kb fél évvel ezelőtt amikor megismertem, akkor 100%osan kijelentettem, hogy én biztosan nem fogok vele járni mert tipikus rossz fiúnak találtam, de utána megismertem rengeteget beszélgettünk..és bele szerettem:/áanyáék képtelenek elfogadni és ez fáj nekem:( mert én boldog vagyok vele nagyon, nem az a lényeg, hogy a lányukat boldognak lássák?Nem értem őket.
Meg akárhányszor találozni szeretnék vele, anya alig akarja megengedni, ez olyan ciki mert nem vagyok már taknyos tizenéves..
Tudtok tanácsot adni, hogy mivel fűzhetném meg őket, hogy hagyanak szabadon szeretni olyan embert akit én választok?:S
Szerintem ez a történet nem a barátodról/fiúidról szól, hanem arról, hogy mennyire függsz tőlük.
Önállóságra vágysz? Akkor állj a sarkadra végre! Hiszen HÚSZ éves vagy, nem 12, akinek kényük-kedvük szerint parancsolhatnak és beszabályozhatják az életét!
Vagy egész életedben az ő pálcájuk alatt akarsz élni?
Teremtsd meg magadnak az önállóságot és akkor dönthetsz és cselekedhetsz kedved szerint. Ez nyilván sok-sok konfliktussal fog járni, és most kell eldöntened, hogy ezt felvállalod-e vagy sem. (azért csak zárójelben jegyezem meg, hogy legtöbb családban ez kamaszkorban lezajlik és lezárul, nálatok kicsit kitolódott, de sebaj, még nem vagy elkésve semmivel. De azt tudnod kell, hogy ha sürgősen tenned kell a szuverenitásodért, ha VALÓBAN az a célod)
kit érdekel, hogy a családod elfogadja vagy sem?!
ha tisztelgéses ember és szeretitek egymást miért érdekel, hogy más mit szól?
neked kell majd vele élni nem a családodnak, tudasd velük
pont ezaz, hogy világ életemben jobban vágytam az önálloságra mint pl tesozm, és anyának ez fura és nevelési kudarcnak tudja be a velem lefutott köröket, mert szerinte, ő nem akar nekem rosszat.
Én sosem vártam el, hogy bármit megadjanak, vagy kinyalják a fenekemet, sőt nekem kellemetlen, ugyanakkor a drága bátyjám meg elvárja h körülrajongják, hogy reggelit készítsenek neki mire fel kell stb..alig akar itthon is segiteni pedig már nem egyetemista, hanem dolgozik hétvégéje és délutánjai szabadok, de én mossak vasaljak, süssek sütit járjak suliba legyen meg minden vizsgám, járjak minden nap edzésre de nyerjek meg minden versenyt is.., és mit teszek? hát persze megcsinálom mivel azt hiszem, hogy akkor kiváltság ha a barátommal lehetek egy kicsit, de nem, mert ez felölem elvárás.:/
nem engedik h elköltözzek mert anya szerint akkor sosem tudnám elvégezni a sulit mert nem felügyelnek és csak linkeskedek mert alapjáraton én nem szeretek tanulni de hát muszáj és ha már 2évet lehuztam a fö sulina 4böl a maradék ketöt is csak megcsinálom ha a fene fenét eszik, most azon gondolkodok, hogy vizsgaidöszakban elmegyek mamáékhoz, ott nem kapok a fejemhez osztást, és jobban tudok készüli a vizsgákra
tudatam velük, hogy nem nekik kell velük lenni, dehát égönek titulálják mert hogy a mi családok normális erkölcsök szerint van és minimum egy olyan partnert kell választanom aki megfelel ennek. Na nekem meg ebböl van elegem,én döntöm el kivel akarok lenni nem ők:(
meg ha elköltöznék akkor tuti az lesz hogy én vagyok a nem normális mert ök hárman a jok mert nekik megfelel a környezet amiben vannak. Amugy telejsen ugy érzem magam mint egy fölsleges 4. személy:/ mindig én vagyok a rossz és velem vannak a viták.
Elismerem nincs könnyű természetem skorpio vagyok és egyes vitákban igen odatudok marni mert nem hagyom magam..amugy az egész család skorpio tehát ez ilyen körforgás nálunk ide-oda megy a sértegetés:/ de mindig nálam csattan:(:(pedig nem akarom télleg azt h megbántsak vkit de egyszerüen csak gyülik és gyülik bennem és csak lenyelem a sok kritikát..ami 1x kijön belölem..:( söt biztos is bennem van a hiba:(
hát csak az ember egy társas lény és tudni kell alkalmazkodni!
hidd el rögtön csípek de a saját szüleimmel szemben a tiszteletet megadom.a magam modján, mert anya szerint nem, mert minden vitában enyém az utolso szo:P
Az agyam eldurran az ilyen anyukáktól. Felnőtt ember vagy mi az, hogy nem enged elköltözni? Mit tud csinálni? Tapasztalatból írom az ilyen anyukákkal teljességgel felesleges küzdeni totálisan meggyőzhetetlenek egyszerűen menj a saját fejed után, költözz el ne foglalkozz vele ha duzzog.
Vágd hozzá, hogy felnőtt vagy nagykorú a te életed és azt csinálsz amit akarsz és ha nem tetszik neki akkor csókolom volt egy lánya. Mert ezzel a stílussal nem tart meg maga mellett. Azt hiszem az ilyeneket hívják energiavámpírnak tisztára kikészítik a környezetüket. Egyszerűen menj el mellette ne mondj neki semmit nem partner nem lehet és nem is kell ezekután semmit sem megosztani vele.
A legjobb a költözés csak így lesz nyugtod. És nem kell az engedélyére várni álljon már meg a harci batár. Én már elmúltam 20 éves de az anyám még mindig úgy nyulkált és rendezkedett a retikülömben mint egy taknyos iskolás táskájában. Sok ordibálásba és kulcsrazárt szekrénybe került mire rájött a hülyeségére. És amikor duzzogott azt mondtam neki: Hiába duzzogsz nincs igazad nekem meg nem lesz lelkifurdalásom mert nem vagy képes elfogadni hogy saját életem van úgyhogy csak magadat idegesítheted és fáraszthatod nem engem.
Ezt hallotta annyiszor hogy rájött: feleslegesen strapálja magát.
Ő már sosem fog megváltozni a te életed meg csak rajtad meg a határozottságodon múlik.
nagyon soka veszekedés ez miatt elhiheted:( és ennek én iszom meg a levét, olyan szemponbol, hogy keresztül nz rajtam és duzzog és nekem ez rosszul esik,mert jo kapcsolatban szeretnék vele lennei.. és sosem felejt, egy érvágás lenne neki szerintem az ha én jol kiosztom és elköltözök.
de egyelöre nincs hova, munkát meg msot nem birok válalni majd csak juniusban, most vizsgaidöszakban biztos nem.
Gondolkodtam, hogy mamámékhzo költöznék, engednék viszont tuti hogy frusztráltan éreznék magukat, hogy ez miatt anyákkal lenne ellentét köztük:/ nem akarom hogy öket bántsák miattam.
de azt tudom, hogy elvégzem a sulit és az lesz az elsö, hogy elmegyek innen, nem azért mert rossz hanem mert megfolytanak és nem élhetem a saját életem ugy ahogy én akarom.
nálunk hasonló a helyzet, én alkalmazkodjak mindenkihez, de hozzám senki.Ha meg valaki bunkó velem és utána normálisan szól még nekem van lelki ismeret furdalásom miatta..
megértelek kérdező
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!