Mi az ami leginkabb valashoz vezet?

Vannak akik "divatból" házasodnak, mert pl. elvárják tőlük. Azt hiszik a házasság egyenlő az esküvővel.

A házasság egy élethosszig tartó (így kellene...) életközösség. A váláshoz az vezet pl. ha a két fél "kiszeret" egymásból (akkor minek házasodtunk ugye...?); ha valamelyik nem tiszteli a másikat (esetleg mindkettő); nem tudják megbeszélni a problémákat, csak halmozzák, halmozzák. (Ez egy bombabiztos út a váláshoz. Beszélni kell az érzésekről.)

A tisztelet hiánya.

Régen az urak küzdöttek, hogy elnyerjék a hölgyek kegyeit, és nem csak az övékét, hanem az apjuk beleegyezését is(amihez nem ritkán komoly hozomány kellett).

Ma megismersz valakit a buliban, isztok, dugtok, kapcsolatnak hívjátok, pár hónap után összeházasodtok, aztán persze elváltok, mert nem tisztelitek egymást valójában. Könnyen jött, könnyen ment.

Gyerek, penzhiany, stressz, anyos-apos/csaladi korulmenyek, szeretok, na meg az is, hogy a no nem fugg a ferfitol mamar.

Regen csendben, csukott ajto mogott gyilkoltak egymast, nem valtak, mert az szegyen volt, a no nem tudott megelni egyedul. Szereto inkabb a fefinek volt, nonek le kelett nyelni, titokban volt tartva. Nem biztos hogy ez jo elet volt.

Szerintem nagyon összetett dolog. A házasság intézményének elértéktelenedése, a munkakörülmények, belefáradnak az emberek a mókuskerékbe.

A hűtlenség számomra egy kézzel fogható tény, sajnos azzal nincs mit tenni, mindig azt mondják, hogy ehhez is 2 ember kell - ill. 3. Régebben is hűtlenek voltak az emberek, akkor is voltak kicsapongások, de talán a társadalmi elvárások miatt, ezt ne vállalták fel.

Az idilli állapot sztem, csak álomvilgában van.

Dolgozunk műszakokban, alig találkoznak egymással a házaspárok, ha otthon is vannak, megy a tv rádió stb és elfelejtenek beszélni egymással, szerintem ez az egyik alapprobléma. A megélhetés miatti pénzhajhászás nagyon sok házasságot tett már tönkre. Elfelejtünk odafigyelni a másikra, a nő annyira felveszi az anya szerepet, hogy sokszor elfelejt nő maradni, a férfi, pedig annyira férfi, hogy elfejeti, hogy ő már férj és apa is. Valahol ennek az egyensúlyát kell megtalálni sztem egy házasságban. Hosszú évek kellenek, hozzá, hogy megtanulj veszekedni a pároddal és az első konfliktushelyzetben, ne fordítsunk hátat egymásnak. Mindezt tudatosan kell akarni.

Hogy meggondolatlanul házasodnak. Ez csak amolyan szertartás, egy külsőség az életükben, amit talán inkább csak a pár egyike akar, a másik meg beletörődik.

De nem veszik a dolgot annyira komolyan, hogy egész életen át kitartsanak egymás mellett. Sokszor nem is szeretik egymást. "Majd megváltozik idővel a másik." "Majd belészeretek." Ilyen felfogással házasodnak, aztán mivel természetes, hogy a másik nem változik és hát ő sem fog, mert nehogymá'... Akkor jönnek a viták és a válás.

Tehát az elején dől el a vége is.

Sokszor ha megszületik a gyerek,a nő elfelejt feleség lenni,csak anyaként viselkedik.

Ezzel nem lenne baj,hiszen ilyenkor a pici az első,de a férjünkre szakitsunk időt,különben mellőzve érzi magát és máshol keres vigaszt,törődést.Ez pedig mint tudjuk váláshoz vezet,

Valoban ennyire elszaporodtak a hutlen emberek?

én ezt nem így látom. régen is ez volt, sőt! sokan ezt tartották természetesnek, ismerek nem egy idős nénit aki így nyilatkozik "az uram is szerette a nőket" és ebben nem volt semmi különös, és még ha bántotta is ez a feleséget, eszébe se jutott válni, mert senki nem vált akkoriban. meg "amúgy is mit mondana a szomszéd joli néni" felfogás uralkodott. akkoriban nagy szégyen volt válni.

szerintem csak a társadalom megítélése változott a válással kapcsolatban, ennyi.