Lemondanátok az örökségetekről a testvéretek javára?

Viszonylag kevés teljesen lecsúszott ember, megfelelő hozzáállással minden helyzet menthető. A másik az, hogy az életkor és társadalmi lhetőség is teljesen más... ismerek sok-sok olyan ma 40-50-es éveiben járó gazdag embert, aki a 90-es évek elején a kaotikus helyzetben szedték meg magukat irreálisan. Soknak van fiatalabb, most 20-as éveiben járó testvérük, akiknek a mostani helyzetben lehetőségük sincs kitörni abból, hogy hónapról hónapra éljenek, vagy havi 20-30-nál többet félre tudjanak tenni. Igények kérdése. De a szülők halálakor a milliomos is tartotta a markát, aki életében fele annyit nem dolgozott, mint a kisebbik testvér, sé százszor olyan jól élt. Eszükbe nem jutott volna lemondani az örökség rájuk eső részéről, mert "az jár nekik". Mentek belőle egy 2-3 hetes külföldi nyaralásra. Engem csak ez a mentalitás zavar... nincs megoldhatatlan helyzet, párom édesanyja feje fölül majdnem elvitték a házat, a párom lélekjelenlétének és ügyeskedéseinek köszönhetően sikerült csak megmenteni, milliók mentek el tök feleslegesen, és jelenleg lehetne 7-8 milliós megtakarítása, ehelyett van egy problémás anyja, akivel egyedül (velem) kell törődnie, és 500 ezer kb, amit 2 év alatt tudott félretenni (levonások anyja tartozása miatt, gyámság alá helyezés folyamatban, büntetések, stb). Emellé van egy ismerősöm, akinek érettségije sincs, kettes üvegcsiszoló szakmunkással a testvére cégénél havi 700 ezret keres 10 éve, a házat ingyen kapta a nagyanyja után, és még a szüleitől kellett kölcsönkérni az átépítésre, mert nem volt 4 millió félrerakott pénze sem ilyen fizetése mellett, elb..ott mindent. A szülei havi 220-ból élnek ketten, és mégis volt tartalékuk. Hatalmasak az igények, így saját ház, úgy saát lakás, kocsi, évente nyaralás... persze, hogy nem marad sok... nincs igazán megoldás, és ez már megint más kérdés, de úgy gondolom, minden összefügg mindennel... az emberek gondolkodásmódján, ezen a parazita, mindenkin átgázoló stíluson kéne változtatni, és sok rossz dolog eltűnne...

Húúú,de mennek itt a lepontozások.Nagyon szép gesztus valóban,de megnézném,hányan cselekednének valóban úgy,ahogy írják.

15:28-as vagyok. Nem pontoztam le senkit, és semmi okom rá, hogy ne azt írjam, amit tennék. Én, ha lehetőségem lenne, és ténylegesen nem lenne szükségem a pénzre, míg testvéremnek nagyobb szüksége van rá, akkor lemondanék. Ennyi. A többi már más kérdés.

Én sem vagyok kimondott jóviszonyban a testvéreimmel, persze rosszban sem vagyunk, de ettől még, ha bármelyik tényleg rászorulna, én pedig nem, a saját részemről lemondanék. akkor is, ha tudom, hogy fordított esetben ezt ők nem tennék meg. Igen, hülye vagyok, és a felfogásom miatt sosem én leszek az első, a legjobb, a leggazdagabb (nem vagyok hajalndó nyalni, ahogy lenézni sem senkit bizonyos dolgokért, amikről nem tehet), de én így érezném jól magam, úgy tiszta a lelkiismeretem, ha tudom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem.