Az a gyerek aki apa nélkül nö fel, az felkeresi majd felnött korában az apját? Mennyi rá az esély? Csak az anya akarta, hogy megszülessen, az apuka nem! Az apa nem tartja a kapcsolatot a gyerekkel.

Amikor útban voltam, még akart az apám. Aztán meggondolta magát, amikor már semmit sem lehetett tenni. (Anyukám mindenképpen megtartott volna.) Nálunk is volt bíróság.

Bár voltak az életemben apapótlékok, mindig is kíváncsi voltam az "igazira". (Talán, ha végleges pótpapát kapok, enyhébb a vágy utána.) Nálunk az is nagyon fontos ténjyező, hogy Anya sosem engedte szidni, vagy bántani, mert tudta, hogy a gyerekének nem gyűlöletre van szüksége. Úgy gondolta, ha már képes leszek rá, önállóan ítélek. Nem egészen így történt...legalábbis idő kellett hozzá. Mi 12 éves koromban találkoztunk. Akkor persze el voltam ájulva és valószínű felruháztam apámat egy sor olyan tulajdonsággal, ami nem volt meg benne... Én azt hiszem egy gyereknek szüksége van arra, hogy tudja, "honnan jött", aztán persze ott van az a fontos (már akinek) kérdés: miért? Miért nem kellettem? Én erre a kérdésre a mai napig nem kaptam választ, gyanítom egyszerű gyávaság volt az oka...egy férfinek könnyű lelépni.

Talán ha egyszer találkozik a gyermeked az apjával, az elég is lesz neki. Apai nagyszülők tartják a kapcsolatot vele?

Nem tudom, tennél-e ilyet, de tiltani semmiképp ne tiltsd tőle, az csak a visszájára fordulhat. Lehet, hogy az "apa" idővel rájön, hogy mit veszített.

Szóval, ha konkrétan a kérdésedre felelnék (bocsi a szómenésért) szerintem elég nagy a valószínűsége annak, hogy kíváncsi lesz az apjára.

Személyiségtől függ, én magamat ismerve annyira anyás voltam, hogy nem érdekelt volna, ha nincs apám. Zömében azonban - azt tudom mondani -, hogy igen, keresni fogja, és már jóval előbb. Zavarják a különbségek, a legtöbb gyerek jó megfigyelő.

Van anya és van mellette apa is.

Az én gyerekem már 14 hónapos korától apát keresett magának a homokozóban!

Előbb vagy utóbb elképzelhető, hogy gyerekkel ugyan, de új társat kell találnod. Olyan mint én, aki sem a saját sem más apját nem favorizáltam, valahogyan mindig csak anyu és a mama kellett és elég volt, velük éreztem jól magam, - nagyon ritka.