Szerintetek is jogosan van rossz érzésem emiatt?

van egy idősebb testvérem aki annak idején mikor "kirepült a fészekből" minden segítséget megkapott szüleinktől, lakás, autó, még a felújítást is állták, sőt, a család összefogott, és megcsináltuk nekik, velük.

Ez már lassan 10 éve, azóta én is "kirepültem". mi még mindig albérletben kínlódunk, volt megtakarításunk, nagy álmaink de a vállalkozásunk csőd szélére került a válságban és feléltük minden tartalékunkat. nem mondom, hogy kenyérre sem telik, de hónap végére nullára jövünk ki. semmi segítséget nem kaptunk szüleimtől, azóta sem.

nekünk is van gyerekünk, testvéreméknek is. Ő gyereküknek mindig rengeteg ajándékot vesznek, az enyémnek szinte soha semmit mert majd az unokatesótól megkapja ha megunta. ami nem igaz mert nagyon kicsi köztük a korkülönbség, így mire megunná már nekünk se jó.

Ma volt egy családi beszélgetés, hogy szüleim mennyire sajnálják testvéreméket, hogy még mindig a panelban laknak, össze kéne fognunk, hogy kertes házba tudjanak költözni. engem ezzel nagyon megbántottak, úgy érzem hogy az ember a gyerekeinek mindent megad amit tud, egyenlő részben. azt a választ kaptam, hogy nekünk is segítenének de sajnos nekik már nincs miből.

nekem nagyon rossz érzés, szerintetek jogosan? nem vagyok irigy, de nem tudok már az érzéseimen uralkodni :(