Igazak ezek az időskorra?

50 évesen még nem idős senki. Az idős kor 65-70 év körül van.

Az évek előrehaladtával általában komolyodnak az emberek,több lesz a tapasztalatuk. Nem csak az érzelmeik alapján döntenek,inkább észérvek alapján.

Még az idősek is szerethetnek szórakozni,de már gáz,ha valaki 30-40 évesen is állandóan bulizik.

A mozgási vágy,akár 80 évesen is meglehet. Sok idős ember műveli még ebben a korban is kertjét.

A temperamentum pedig adottság,csak önuralommal lehet valamennyire változtatni rajta. A beleérző képesség sem magától értetődő. Van aki már fitalon is képes rá,van aki még idős korban sem.

Igaz lehet, a beleérzőképesség. Nem mindenkinél, ez egyén függő. Van aki fiatalon is jó ebben, és van aki idősen hiába járt már ott ahol a fiatal, mégis nehezére esik.

De általában az idősepp mivel már járt abban a korban ahol a fiatalabb, jobbnak kellene legyen ebben, mint korábban. Ez nem jelenti, hogy feltétlen jobbnak, mint egy fiatalabb.

A türelmetlenség izgágaság is általában nyugszik, a test fárad, az agy is elkezd, és már azért addigra igencsak kitudta magát az ember élni tombolni bulizásilag. Típustól függ a temperamentum is. Van aki épp idős korára éli meg, hogy dühbe kezd gurulni. Az élet fáradtságától. De van aki rájön, hogy nincs értelme, és ha olyan típus, akkor vagy olyan marad, vagy elkezd rajta dolgozni, hogy nyugisabb legyen. Bár idősebb korban elkezdeni bármiféle önváltoztatást már nehezebb, mint fiatalon.

Egyébként 5O az még tényleg nem igazán öreg ám.

ad1. 50-es az enyhén szólva középkorú

ad2. temperamentum nem korfüggő

ad3. dühbe lehet gurulni:))

ps.: 57 éves nő vagyok. biciklizek, kártyázok, bulizok. Akkor én izgága vagyok?

Karinthy írta: "Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége."

Vele egyetértve, 63 évesen mondom, elsősorban a lelki, szellemi és testi állapot és a tevékenység minősége határozza meg, hogy valaki fiatal vagy idős (neadjisten ÖREG, VÉN.)

Nekem sikerült bent maradnom az életkortól független közösségi kapcsolatokban, barátaim között vannak a kortársaim és a gyermekeim barátai is. Együtt focizok huszon-, harmincasokkal is, korosztályos úszóversenyekre járok, télen-nyáron kerékpározok. Értékvédő egyesületet vezetek, nyugdíjasként tovább dolgozok, számítógépezek stb. (Jó visszajelzéseket is kapok, ezért - nem tagadom - büszke is vagyok a jó állapotomra.)

Következésképpen a hangsúly tehát a TELJES életen van, aki kiszorul/kivonul belőle, hamarabb megöregszik. Bárhány éves voltam, alapjában véve jól éreztem magam.

A kérdező által felsorolt tulajdonságok szerintem nem törvényszerűen függnek az életkoról, inkább az egyénhez köthetők.

Mindannyian mások vagyunk fiatalon, és mások vagyunk idősen.

Elmúltam 50, sokat változtam fiatalkorom óta. Tapasztaltabb lettem, de még mindig nem nőtt be a fejem lágya. Okosabb nem lettem, csak egész másként látom a dolgokat, mint 30-40 éve.

Van olyan idős ember, aki türelmesebb és megértőbb lesz, viszont van olyan is, aki türelmetlen és önző lesz. Én türelmetlen vagyok, de nem vagyok önző - legalábbi ezt gondolom magamról.

Bennem sosem volt bulizási vágy, a mozgási vágy meg lustaságom okán elmúlt, és vannak azért kisebb egészségügyi problémáim is. Elkoptam, elfáradtam.