Megsértödnétek rosszul esne? Ha 30kmre a férjed elmenne meglocsolni a tesojat, de nekem a kocsiban kéne ülnöm mert a tesója nem akar látni? (csak annyi hogy utál mert feleségül vett a tesoja és nem vele van mert ö egyedül van nincs pasija)

Locsolkodni a férfiak szoktak menni. Te miért mennél?

Ha úgy terveztétek, hogy utána onnan mentek tovább valamerre kirándulni, akkor pedig várd meg a éfrjed a kocsiban, a férjed pedig siessen a hugától. Most fogja rövidre a locsolkodást. Nem kell feleslegesen feszíteni a hangulatot azzal, hogy te is bemész. Egy negyed órát biztos kibirsz a kocsiban.

Egyébként igaz, hogy hozzád tartozik a férjed, de miért kellene a sarkára állnia? Ha haragszik rád a huga, akkor haragszik. Joga van. Nem szabhatja meg a férjed a hugának az érzéseit. Emellett mindemellett a huga is a huga maradt attól, hogy téged elvett feleségül.

Nem kell neked a huggal találkozni, biztos boldogan tudsz élni nélküle, de a férjedet ne tiltsd tőle.

Én eleve csak akkor megyek párom rokonaihoz,ha nagyon muszáj.Én otthon maradnék a helyedben,és megvárnám,míg hazaér a férjem,elvégre Neked a locsolkodáskor nem kötelező ott lenned,és nem is illik,ez a férfiak dolga.

Az meg,hogy utáljátok egymást,számomra nem meglepő,én is utálom a sógornőmet,de legalább elkerülöm és békén hagyom,élje csak mindneki a saját életét.Nem kéne ezzel foglalkoznod.Nem éri meg.Figyi,levegőnek kell nézni,tudomást sem venni Róla,és nagy ívben elkerülni.Ennyi.

(Amúgy sem értem,minek égeted magadat a kocsiban ücsörögve.Inkább maradj otthon akkor már.)

Hát, pedig az most perpillanat teljesen mindegy, hogy miért és mennyire jogosan utál a sógornőd. Ha én utálnálak, hozzám hiába próbálnál bejönni, mert nem engednélek be.

Szóval csak az a megoldás marad, hogy vagy hazamegy érted a férjed, és utána mentek máshová, vagy szépen ülsz a kocsiban.

nem a húsvéti részre, hanem magára a problémára reagálnék:

amikor én elkezdtem járni egy sráccal, a tesoja velem közölte, hogy ha bármi probléma lenne köztünk ő mindig a tesoja mellé fog állni, akárkinek van igaza. EGYÁLTALÁN NEM AKART ELFOGADNI, egyenesen utált

az én párom sem állt ki mellettem.

erre csak annyit mondanék, ahogy telik-múlik az idő, elkerülhetetlen ugye, hogy vele találkozzon az ember, és ahogy APRÁNKÉNT megismert (nem erőltettem soha semmit) úgy szép lassan, nem hogy elfogadott, hanem megszeretett, és örült nekem :)

szóval türelem, türelem